Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
György J. dr.-tól: Hit és tudomány
230 Dr. György J. A tudomány vádja a vallás tudatlansága miatt. Ámde lehet a vallásos világfelfogás gyakorlatilag bármennyire kívánatos és üdvös, mégis minden tanítása csupán a képzelet kárászéletű mennyei malasztja, ha a világ természeti és társadalmi életjelenségeit a saját szempontja alá állítani képtelen. Mit ér az az ideális nézet, mely csak addig áll meg, míg a figyelmet s az érdeklődést az anyagiasság magára nem vonja? Mit ér az a hit, mely áldozatul követeli a tudást és kész azonnal átkot mondani a tudományra s követelni a tudós fejét, mihelyt az igazságok önzetlen földerítésére törekvő kutatások a vallás hittételeivel ellentétes következtetésekre jutnak? Ha a vallás valóban magasabb igazságot képvisel, akkor miként leliet az, hogy Európában ebben az évezredben éppen az egyház volt legelkeseredettebb, legvérszomjasabb üldözője minden fölszínre törő valláserkölcsi vagy természettudományi igazságnak? Ha a vallás a teljesebb igazságot képviseli, akkor miképpen történhetett meg az, hogy nem a vallás, nem az egyház emberei vezették rá az emberiseget az ujabb századok világátalakító tudományos fölfedezéseire? És végül is, váljon nevezhető-e teljesebbnek, boldogitóbbnak az az igazság, mely — a mellette szóló érvek dacára, — csak ideiglenesen képes rózsás illúzióba ringatni a lelket; — de mihelyt az anyagi világ érzéki ismeretébe s az érdekhajsza mindennapi forgatagába belemerültünk, erőtelenűl szétfoszlik és sokkal kínosabb vergődésben hagy, mintha soha nem is áltattuk volna magunkat egy érzókfölötti világ örök üdvösségével? Van-e nép, mely inkább az érzókfölötti valóságokban élne, mint a nagy múltú hindii nép? És van-e nép, mely élhetetlenehb, nyomorultabb, tudatlanabb, mint éppen a hindú? Bármely meghökkentően fogósoknak is látszódjanak ezek a kérdések, a kielégítő és természetes felelet mindenikre készséggel kínálkozik. S e feleletek csak megerősítik azt a levezetésünket, mely szerint a vallásos felfogás a teljesebb igazságot tartalmazza. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk a vallásnak a tudományétól elütő társadalmi szerepét. Végső eredményében a természeti tudomány gyümölcse főként gazdasági jó : uralom a természeti anyagok és erők fölött. Á vallás gyümölcse inkább erkölcsi jó: uralom önmagunk felett. Ez okból a tudomány teknikai szolgálatába a merész, úttörő, nyereségvágyó magánvállalkozás szegődik. A hit igazait ellenben óppen azok igyekeznek érvényesíteni, akik a vallásnak az érzéki szenvedélyekkel ellentétes szabályozó elveit egyéni jóból társadalmi közjóvá akarják szélesíteni. Azaz, a vallás arra rendezkedik be, hogy az egyszer, — kivételes egyénekben — elért hit-