Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

György J. dr.-tól: Hit és tudomány

224 Dr. György J. akadályozzák, szervezetét részben vagy egészben megsemmisítik. Ellenben előnyösöknek találja azokat, amelyek szerveit fejlesztik, életét óvják, utódok szaporítására segítik és általában életföladatai teljesítésére kedvezők. De honnan ez a minden egyébnek jelentest adó élet jelentése? Mondhatnók azt, hogy azért tulajdonítunk jelentőséget az életnek, mert az élet, az élőlények szaporodása e földön egyáltalán minden élőlény létezését könnyíti. Hanem e tétel igazsága éppen nem áll vitán fölül; s azonkívül visszavisz a kiinduláshoz, mert ismét csak az életet teszi a jelentés mértékévé és tartalmává. Holott az anyagias értelmezős éppen olyas valamit követel, ami magának az életnek, a létnek ad gépies jelentést, — minthogy az élet önmagában nem gépies valóság. Ezzel arra a következtetésre jutunk, hogy a lét érzókies fölfogásán alapuló tudomány legegyszerűbb észleletét sem képes megtenni anélkül, hogy tettel meg no cáfolja a létnek azt a kizárólagosan mekanikai értelmét, amelyet elméletben állít. Ily helyzetben amaz önmagát megcáfoló elmélet nem ajánlkozhatok többé az igazság álruhájában az elfogadásra. De tovább mehetünk ós kimondhatjuk azt, hogy az anyageh'ű tudomány mikor az értelem legközönségesebb cselekvényével is oly okból származtatja cselekvénye jelentését, amely ok a világberendezés gépies okszövevényén kívül áll: akkor a vallásokkal azonos területen mozog. Hogyan van ez ? Nemde az élet, — noha mindenkor anyagba öltözötten jelentkezik előttünk önmagában, — mégis anyagtalan. Az életet Önmagában, nyilvánulásaitól eltekintve, semmiképpen észre nem vehetjük. És mégis, ez az észre nem vehető, meg nem határozható valami az, ami ez élő lényekben a leglényegesebb. Valaki meghal agyszélhüdésben. Azon a néhány csöpp véren kívül, mely a véredény megrepedt falán keresztül az agyba tolult, a halottnak minden szerve, testének egész összetétele teljesen olyan, mint az élő emberó. De ő többé már mégsem ember, hanem öntudatlan, lehetetlen halott. — A mezőn oszlásnak indultán hever egy nyúzott kutya. Dögész legyek megszállják, petéiket rárakják s pár nap múlva a kukacok ezreitől hemzseg a tetem. Hogy ós hová tünt el az a magasabbrendű élet? Hogy és honnan jött ez az alacsonyabbrendű? Az esemény lefolyásának módját ismerjük. Az elváltozások, átalakulások anyagi folyamatairól képesek vagyunk számot adni. De az ember halálánál, az élet pusztulásánál ama titokzatos erő végéről, az alacsonyrendű lények keletkezésénél annak ősi eredetéről, érzéki ismeret szerint mit sem sejthetünk. Egyet azonban érzéki észlelet útján is tudhatunk. Tudjuk azt, hogy az élet mindenkor teljesebben kiformált ala-