Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Imre Lajostól: Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből

18 Imre Lajos. nyilvánult, most kisérj ük végig az egyház többi tevékenységeit is, keresvén, hogyan jelentkezik ez bennük. * * * II. Az egyház első tevékenysége, melyet vizsgálnunk kell, az igehirdetés. Angolországban ez időre esik az igehirdetés megujulása Laimer, majd Tillotson vezetésével. A skót igehirdetést nem hagyhatta befolyás nélkül a kor állapota, mivel pedig ez nagyrószben Angliával rokon volt, az angol igehirdetés fölujulása sem. A reformáció igehirdetése általában mindenütt a doctrinalis elem előtérbe nyomulását jelentette. A reformáció dogmatikai alapokra helyezkedett, annál inkább kiemelte ez alapokat a skót népjellem. Mivel a kálvini iránynak voltak hívei, nagyobb volt a hajlandóságuk a systematizálásra, erro vonatkozólag elég áttekinteni a skót káték egész sorát. Csak természetes, hogy ez a rendszerezés az igehirdetésben is megvolt, mint még ma is uralkodik. A doctrinalis igehirdetésnek még egy másik okát is megtalálhatjuk, ezt pedig az egyház állásában. A XVII. század a kontinensen is az uj egyház liittani megszilárdulásának százada volt. Ide ugyan kevéssé hatott el a közvetlen zaj, de annál több az anglikán egyház vitáiból. Arminianizmus, erastianizmus, latitudinarizmus, kálvinizmus jelszavai röpködtek a levegőben, és az egyháznak, mely úgyis harcban állt, bár dogmatikai okokból, jól kellett vigyáznia, hogy el ne essék. Az egyházjogi és egyházpolitikai viszonyok így jutottak be lassanként a igehirdetésbe és így tették azt egészen dogmatikussá! Hogy pedig az legyen, ellenőrizte az egyház, mely minden papjával aláíratta a covenantot. Emellett nagy éket vert az egyház állapota az episcopalis és presbyterialis igehirdetés közé. Előbbiek az anglikán mintán haladtak. Jellemvonásuk, hogy inkább erkölcsi kérdéseket fejtegettek, formájuk az egyszerű beszélgetés, hangjuk előkelő, választékos, theologiájuk a francia udvari prédikátorok pelagiánus, frivol theologiája. Velük szemben a skót presbyteriánusok (az angolokéi is) beszédei nehézkesek. Bennük túlteng a rendszer, és a merev dogmatikus theologia. Alapjuk szigorúan írásszerü. Nem is keletkezett soha annyi kommentár meg exegesis a világon, mint a skótoknál ekkor. Nagy igehirdetőik mind nagy exegeták, nyelvtudósok. Broyd beszél két modern nyelven kivül folyékonyan latinul, egy barátja azt mondta róla, hogy franciául szebben fejezi ki magát, mint anyanyelvén. Legszívesebben azonban görögül beszélt, mely nyelv minden finomságát bírta. Kommentárai óriási anyagot gyűjtenek össze, hozzá tanulmányozta az egyházi atyák írásait Iustin martyrtól Canterbury Anselmig, a nagy theologu-