Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

György J. dr.-tól: Hit és tudomány

Hit és tudomány. 213 Ugyanaz a változás, mely az Egyesült-Államokban gyors ütemben alakúi, folyik más államokban is lassúbb ütemben. Azért, — minden istentelensége dacára is, — nem csodálkozhatunk a vagyontalan munkásosztálynak a tőkehalmozó vagyonos osztály ellen táplált elkeseredett gyűlöletén. Közös alapon, az erő- és anyagimádó természettudományi alapon áll mind a két osztály s éppen innen van összeférhetlen ellenkezése. A munkás, mint a természet fia, mint pusztán ember, mindenki másban a természetnek hozzá hasonló, természettől vele egyenlő jogigónyű teremtményét látja. Ez okból nem boldogíthatja őt a magas munkabér. Pedig az Egyesült-Államokban a közönséges napszámos-munkának is 5 korona a legkisebb napibére; de nem ritka a napi 15—20 korona sem ! Nem boldogítja a munkást a tisztes jólét. Pedig Amerikában közönséges látvány az, hogy egy munkás-család egyedül emeletes villát lakik és reggelre is, ebédre is, vacsorára is három-három tál ételt eszik. De mégis, — egy-egy hadjárat csapásait megközelítő áldozatok árán, — óriási sztrájkokat rendeznek munkabérük és jólétük emelése végett. Természeti nézet dacára nyilván azt sínyli, azt nélkülözi itt a munkás, amit nem a természettől kapott. Sínyli a személyiség, az egyéni önállás, az emberi méltóság, az egyenlőség hiányát. Bármily tágas és kellemes lakásban i lakjék, bármily bő és választékos eledelekkel is táplálkozhassék, jó keresete mellett bármily gondtalan is legyen az élese : a roppant gyárakban ez a nagy jólétet élvező munkás is tcsak úgy a tőkehalmozás üzleti eszköze, mint a vaspörölyök, az érckerekek, az acélrúgók. Az emberi jellemből a becsvágynak, a méltóságérzetnek ezt az ős tulajdonát, mely a megaláztatás ellen szintoly kétségbeesetten harcol, mint az éhhalál ellen, nem írthatja ki sem a szociáldemokrata tudományos világnézet, sem a magas munkabér. Azért a jóllakó amerikai munkások is éppúgy, sőt inkább sztrájkolnak tele gyomorral, mint az ínséggel küzdő orosz munkások éhesei. Az itt jelzett indokolás nélkül valóban teljesen érthetetlenek is azok az óriási amerikai sztrájkok, melyek oly kínos, oly pusztító gazdasági válságokat idéztek föl. Mindamellett e sztrájkok, — amint azt fennebb láttuk,— a tőkének a munka fölötti elhatalmasodását semmiképen meg nem gátolják. Marxnak a kapitalizmus ellen irányított minden éleselméjű bírálata s a tőke csődjét jövendölő próféciája ellenére (de történelmi materializmusa szellemével egyezően) a tőkék egyre nagyobbra duzzadnak. A tőkés ugyanis, ugyancsak a természettudományos világnézet alapján, a termeles tényezőjeként nem önmagát, hanem a tőkéjét tekinti. A munkás személyeket számít; a tőkés ellenben dollárokat. De minthogy a termékeketa tőkés adja el és minthogy a tőkésnek