Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Schneller István dr.-tól: Jézus messiási tudatának kialakulása
176 Dr. Schneller István. Ε csoportokat egyszerűsíthetjük : Az I. csoportotot adhatjuk az V-höz s így nyerünk = hívők = 5 = 15. 1 5% A II. Isteni kijelentések = 11 = 33. 3 3 „ A III.-I-IV. gonosz szellemek, rosszakaró, ellenséges emberek = 12 = 36. 3 e „ A VI. Krisztus maga elismeri = 5 = 15. ] S „ 99. 9 9°/O Ez egyszerűsítésben még tovább mehetünk \ Krisztus elismeri δ-ször == 15. 1 5. Mások nevezik őt Isten fiának 28-szor = 84. S v 33-szor = 100. 0 0. Már e számok is mutatják, hogy nem ő, hanem sokkal inkább mások nevezik Krisztust Isten fiának. Még inkább jelentősek e számok, hogyha tekintetbe vesszük azt, hogy Jézus egyetlenegyszer sem nevezte magát directe Isten fiának. Háromszor ugyanis egy ideig való hallgatás után, a főpapok kikényszerítettók az Isten-fiúság elismerését. Ekkor sem mondja, hogy ő Isten fia, hanem azt: mondod, illetőleg én vagyok az. Kétszer pedig egy egészen sajátos fiúi viszonyt konstatál Istennel szemben. Csak ő ismeri az atyját, csak az atyja ismeri őt, s ismerik, akiknek δ azt kijelenti; a másik helyen eschatologikus vonatkozásban az δ atyja dicsőségében való megjelenéséről szól. Méltán feltűnhetik ez! s méltán kérdezzük, hogy mi indíthatta Jézust arra, hogy δ Isten fiának a címétől, elnevezésétől idegenkedett, azt annyira kerülte, hogy directe egyetlenegyszer sem nevezte önmagát Isten fiának ?! Elsősorban az, hogy nem akart a zsidó kedvenc képzeteknek behódolva, mint a zsidók Messiása fellepni. „Isten fia" akkoriban a Messiás legünnepélyesebb jelzője volt. Ha Jézus ezt a nevet használja nyíltan, politikai jellegűvé válik az δ szereplése s nem a cél: Istennek országa, hanem az δ személye lépett volna e szereplése központjába. Látjuk, hogy éppen szereplése e kettős alakját (öndicsőítés — és a zsidó várakozásoknak való behódolás) győzte le. a kísértések alkalmával. Hogy e cím tényleg olyan volt, amely iránt a nemzeti párt érdeklődött, illetőleg amelytől fázott: azt Mt. 26, 6 3 sköv. Mc. 14, 6 l ff. és Luk. 22, 6 7 sköv. egybehangzóan mutatja. Kaiafás udvarában együtt vannak a főpapok, írástudók, hogy ítélkezzenek Krisztus fölött. Keresték a vádakat, áltanúkat is kihallgattak. Semmire sem mentek. De akkor, midőn Jézus
