Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Schneller István dr.-tól: Jézus messiási tudatának kialakulása

Jézus messiási tudatának kialakulása. Fokozódó örömmel mind mélyebben győződhetem meg arról, hogy a személyiség pedagogikáját Jézus Krisztus az δ személyiségével és működésével, tanításával is illusztrálja. A fejlődésnek törvénye, hogy a geniusban megjelenő újat nem egyszer a régi képzetkör appercipiálja (az újbor a régi tömlőbe kerül), s ekkor megtörténik az, hogy az új — mert alakja a tartalomnak nem felel meg — megmerevül s így eszközül szolgál a régi szellem céljainak. Bekövetkezik az a szomorú eset, hogy az új kiforgatva sajátos lényegéből elhal s piedestálul szolgál a régi szellem győzedelmes alakjainak. — Ezért is érthető, hogy a keresztyén vallás sohasem azonosítható az egyházzal. A keresztyén vallás Krisztusnak vallása. — Ezt pedig éppen úgy mint Péter apostol, úgy annak utódai is az egyházban, az egyházakban nem egyszer megtagadták. A keresztyén vallás érdeke tehát megkívánja azt, hogy a keresztyén egyházhoz tartozók, valamint általában a vallással foglalkozók Jézus Krisztust lehetőleg tisztán állítsák szemük elé, szívükbe, hogy az ő erejében és világossága mellett ítéljék meg az egyházban is azt, a mi valóban keresztyéni, krisztusi. Az egyház dogmatikus Krisztusa nem fejlődik. Ő benne tökéletesen, tisztán megjelent Isten. Isten nem fejlődik, hanem van. Ε metaphysikailag, sőt kosmikusan megalapozott λόγος-szal szemben egyéniségről s ennek személyiséggé való fejlődéséről nem lehet szó. — A dogmatikus Krisztus a történeti összefüggés keretéből ki van emelve (immaculata conceptio), vértestvérei nincsenek. Istennél, Istennel szemben (7igög την ϋεόν) létezett — csudás módon σαρξ εγένετο s így természetes, hogy mindent átlátva, mindenhatósága alapján csudák által imponálva, önkényt szenvedve az emberek bűneiért, azokat vérével megváltotta s halálából föltámadva Ura a megváltottaknak, megáldója azoknak, kik benne való hitük alapján hívei, s elátkozója azoknak, kik benne nem hisznek. A benne való hit a megváltatás subjectiv feltótele (az objectiv feltétel Krisztus áldozati kereszthalála). — Miután földi élete utáni élete az ítélkező bírónak az élete, a keresztyénnek természetes főérdeke az, hogy bírója előtt Theol. Szaklap. XI. évf. JJ