Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Imre Lajostól: Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből

12 Imre Lajos. hogy ez sem történhetett meg békességben. Még igen sokan voltak a Jakab hivei, és túlságos nagy a katholikus befolyás. Csak most fordult a kocka, ós húzták a rövidebbet. Hogy milyen nagy volt az elkeseredés, kitűnően mutatja a következő eset: a Vilmos idejében egy úri hölgy ment az edinburghi templomba. Hogy ne a földre térdepeljen, egy mellette álló ember a kabátját téritette le; mikor azonban az istentisztelet rendén a kollekta, s vele a királyért mondandó imádság következett, az idegen bosszúsan húzta ki kabátját a bámuló leány térdei alól, mondván: „az ördög imádkozik értük az én kabátomon !" A király óvakodott emlegetni az episcopalizmus és presbiterianizinus ellentétét, a Claim ofRight csak ennyit mond: „az egyházban a presbyterium fölötti bármily főpapság vagy felsőbbség, mint régebben, ma is, a reformáció óta a nép iránt sérelem és törvénytelenség ezért mellőzendő". Az episcopalisták azonban megzavarták a dolgot, Jakab visszahívását kezdték emlegetni, és különbséget tettek, mondván, hogy Vilmos nein de jure, csak de facto király. Az 1693-iki „Oath of Assurance" az előbbit állapítja meg, ami kínos zavarokat okozott különösen, mert aláírását mindenkitől követelték. A „privy counal" (államtanács) az aláírási kötelezettséget nem akarta elejteni, csak Vilmos közbeléptére, az utolsó pillanatban történt meg. Az egyházi zsinatok eltörölik az episcopalizmust. elfogadják a „Confession of Faith"-t (1560) és mindenkit köteleznek ennek aláírására. így a béke helyrejött és az egész nép hozzáláthatott a külső harcok után a belső építő munkához. Mielőtt átmennénk ez idő alatt az egyház főtevékenységeinek ismertetésére, nézzük meg röviden, micsoda elvek vezették a harcokat és milyen eredményeket produkáltak. a) Már az imént láttuk, hogy a harc megindulása egy formai kérdés, az egyházkormányzat fölmerülésének tulajdonítható. Most, hogy végigtekinthetjük az egészet, azt is kimutathatjuk, hogyan változott az a kérdés a skótok kezében a küzdelem folyamán. A Knox-féle reformációban halvány árnyalata sem volt az independentizmusnak az egyház és király között. Knox a királyné udvari papja volt, igaz. hogy ő kormányzott ós δ uralkodott, de a királyné nevében. Mióta a két országnak egy királya lett, és mióta a presbyterianizmus bejött, kezdődött a harc. Magában a presbyteri kormányzatban nem volt ilyen törekvés. Ami kiváltotta, az, hogy a király a püspöki egyházszervezet visszaállításával elidegenítette magától a skót presbyteránusokat. Mikor VI. Jakab és I. Károly üldözésekkel akarnak érvényt szerezni törekvéseiknek, a parlament és zsinat egyhangúlag szólal föl ellene. Károly későbbi éveiben mindjobban érvényesül a püspöki