Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Könyvismertetés - B. Pap Istvántól: Das kirchliche Leben Schottlands

157 Könyvismertetés. volt ennek fejlődésére, naggyátételére a protestáns-kálvinista keresztyénség, amely ott, miután a 16. és 17. században megvívta a maga kemény, győzelmes harcait, a legtisztábban érvényesíthette egyéni, társadalmi és nemzeti élet fejlesztő hatásait. Reámutat különösen arra, mily nagy jelentőségű eset a skót nemzet életére az, hogy Chalmers és a többi nagy férfiak példája és működése folytán az egyházi életet elernyesztő u. n. „moderatismus" vereséget szenvedett és a nagy disruptio (1843) következtében az intenzív egyházi, illetve gyülekezeti élet a maga teljességében megindulhatott. A széttagolás egyik eredménye az volt, hogy a régi nagy, kellő gondozás nélküli parochiák kisebb gyülekezetekre oszoltak, amelyek így igazán „élő", munkás gyülekezetekké lehettek. Legnagyobb érdeklődéssel a könyv Y. fejezete felé fordulunk, mert ebben adja az éles szemű szerző a gyülekezeti élet ismertetését. „A kálvinizmus büszkesége", így szól, — a gyülekezet szervezése és a kálvinista világban Skócia a gyülekezeti élet klasszikus földje. Azok, akik ott valamelyik egyház körében gyülekezeti közösségbe tömörülnek, nemcsak nevezik magukat gyülekezetnek, hanem valósággal átérzik és megvalósítják annak az egyesülésnek a követelményeit. Skóciában nincsenek parochiális gyülekezetek ; t. i. nagyobb városokban nem a területek és kerületek szerint történik a beosztás, ott mindenki tetszése csatlakozik valamely gyülekezethez. Ez a „személyes gyülekezet" (Personal Gemeinde). Ennek persze megvan a maga árnyoldala, de megvan az a jő hatása, hogy ez az önkéntes csatlakozás teljes odaadásra, részvételre és munkára kötelez. Gondos és sokaldalú életre mutat reá a szerző könyvében. Egy táblázatban feltűnteti egy glasgowi népesebb gyülekezet munkaprogrammját és rámutat arra, hogy ott mennyi alkalmas segítség sorakozik a lelkipásztor köré a gyülekezetre bízott széleskörű lelkigondozásiUszolgálat végzésére. Nem passzív, hanem aktiv gyülekezetek élén áll ott a lelkipásztor; mindenki vállal és végez a neki adott charisma szerint munkát. Nem pap- és prédikációt kritizáló, hanem Istenért és az egyházért dolgozni is óhajtó emberek tömörülnek ott gyülekezetté. Innen van azután az, hogy Skóciában úgy a bel-, mint a külmissziónak hordozói első sorban az egyes egyházak, illetve a bennük lévő gyülekezetek. Minden gyülekezet maga gondoskodik a gyermekekről, ifjakról és általában arról, hogy a gyülekezet minden rendű és rangú tagja hallhassa Isten igéjét, és ha kell, érezze az egyház segítő kezét. Minden gyülekezet folytat befelé és ahol erre szükség van, kifelé irányuló evangelizáló és u. n. szociális, vagyis charitativ munkát. Minden városi gyülekezetnek megvan a maga misszionáriusa, sokszor theologusok, akik egy-egy sötétebb városrészben evangelizálnak. Épen azért ott nincs olyan nagy ellentét a belmissió és az egyház között, mint aminővel