Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Lapszemle - Daxer György dr.-tól: Neue kirchliche Zeitschrift

Lapszemle. Neue kirchliche Zeitschrift herausgegeben von Dr. Wilh. Engelhardt. Leipzig. A. Deichert'sche Verlagsbuchhandlung 1913. Ára negyedévenként (3 havi füzet) 2 50 mk = 3 Κ. A fent idézett folyóirat a jelen évben (1913.) 24. évfolyamát kezdi meg. Az eló'ttünk lévő első három (január, február s március havi) füzet 264 lapra terjed. Ebből is látni, mily sokat nyújt a folyóirat csekély előfizetési díjért. Azonban ezen első három szám tartalma is dicséri ezen régi, jó nevű tudományos theol. szaklapot. Az évfolyam elején, mint most már néhány éve, megint Bezzel bajor főkonsistoriumi elnök írt egy bevezető cikket, melyben visszapillantást nyújt az elmúlt év kiemelkedő egyházi eseményeire. A folyóiratnak egyik igen szorgalmas munkatársa, König Ede bonni tanár, megint az ó-testamentomnak a babyloni világhoz nevezetesen annak nyelvéhez és írásához való viszonyáról ír. Míg azelőtt azt hittők, hogy az izraeliták Józsue idejéig valamely arab tájszóláson beszéltek, addig most sokan azt vitatják, hogy a régi héber irodalom egy része valamikor babyloni nyelvben s írásban volt megírva, vagy hogy a héberek valamikor a babyloni nyelvet s írást használták. Ezen nézetek ellen száll síkra — mint már azelőtt — most is König, de úgy, hogy az ujabban felmerült érveket is figyelembe veszi. Egy másik igen érdekes ó-testamentomi cikket írt Sellin rostocki tanár. A „Neue kirchl. Zeitschrift" múlt évfolyamában és azóta egy önálló könyvben is Dahse lelkész mások nyomán állást foglalt a pentateuchusnak ma általánosan elterjedt forráskritikája ellen. Ő is, mint már Klostermann s Lepsius rámutat arra, hogy a LXX-val való összehasonlítás azt mutatja, hogy a maszoretikus szövegnek istennevei nem alkalmasak arra, hogy a források megkülönböztetésének alapját alkossák. A források megkülönböztetése helyett ő az istennevek változását a felolvasással kapcsolatos perikopákra való osztással hozza összefüggésbe. Sellin alapos és igen jóakaró vizsgálat tárgyává teszi Dahse könyvének állításait és bármily előzékeny is munkája értékének elismerésében, mégis azon eredményre jut, hogy a forráselméletet megdöntenie nem sikerült. Az újtestamentom körébe tartozik Scheiner kastenholzi (erdélyi) ev. lelkész két számra terjedő cikke: „A keresztség pogány magia-e vagy keresztyén kegyelmi eszköz?" Már a cím 10*