Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Imre Lajostól: Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből
10 Imre Lajos. melyek lesújtanak ahelyett, hogy fölemelnének. Egy alkalommal már idéztünk leveleiből néhány mondatot, most csak az egyet: „Az evangelium bosszúja nagyobb, minta törvényé, a közvetítő átka és bosszúja kettős bosszú és ez illő sorsa a bűnösöknek." 1) 2) 3) Valami különös gyönyörűséget okoz neki, hogy szenvedhet meggyőződéseért, a vallásos hedonizmus klasszikus példájaképen. Még súlyosabbá lett a helyzet II. Károly visszahívásakor. A restaurácivó pártja csalatkozik. Az üldözésekre ujabb üldözések jönnek, hogy megtoroltassék az előbbi mészárlás. Elvitathatatlan, hogy, ha eddig a presbyteránusok voltak a sértő fél, kik hazájuk védelmére támadták a királyt, most a király az, aki támadja a skótokat. 1661-iki pari. végzés megállapítja a király suprema inspectiójának jogát, egy évvel később ugyancsak parlamentileg állítják vissza: „ancient governement of the Church by Bishops and Archbishops," lemondottnak jelentvén ki az ellenszegülő papokat, helyüket másokkal töltvén be. Az elűzött papokról írja Burnet: „ezek komoly és tiszteletreméltó emberek voltak. Vad természettel és heves mérséklettel rendelkeztek, de megjelenésük tiszteletet parancsolt. Rokonságban voltak az ország legnagyobb családjaival, vagy vérrokonság, vagy házasság útján, s úgy éltek, hojíy köztiszteletben állottak a nép előtt. Sokat látogatták hiveiket, velük bizalmas lábon állottak és vallásos ügyekben támogatták . . . hibáik és hiányaik nem voltak szembeötlők, pedig nem voltak tanult emberek, kis tehetséggel rendelkeztek, de sok szenvedéllyel; elfogultak saját maguk iránt, hamar készek elitélni az ellenfelet, modorukban babonások és gőgösek, de azok iránt, akik csodálták őket szolgiak és hízelkedők. Ezek a papok sok idővel kikergettetésük előtt elhitették a néppel, hogy ami változás az egyházkormányzatban elő van irányozva, mindez csak lerontani készül az istenfélelem (godliness) hatalmát ős előmozdítani a bűnt, hogy az episcopalizmus egyértelmű a tyranizmussal, hirdetői csak fényűzésre és hatalomra törnek és hogy maguk köré egy olyan pártot akarnak gyűjteni ; mely gonosz és erkölcstelen (impious and immoral)." 4) Ezzel szemben az uj papok gyengék és rosszak voltak. „Tudatlanok a feddésre (ignorants to reproach), sok közöttük nyilvános gazember, s némelynek közülük, kik közgyűlöletet is vontak fejükre, olyan erőszakos modora volt, hogy annyira gyűlölték őket, mintahogy szerették elődeiket." 5) El lehet képzelni mekkorára nőtt a fanatizmus 1) Story". Ch. o. Scotl. I. Rankin: From Reformation to. Revolution. 2) Burnet : i. m. 22. 1. ») Th. Smith: Letters of S. Rutherford (1639-1661.) Edinb. 1875. II. letter. *) Rurnet. 74. 1. ') U. o. 76. 1.
