Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Raffay Sándortól: Pilátus cselekedetei

118 Raffay Sándor. tudta, hogy Jézus, mint született zsidó, a Heródes hatáskörébe tartozik, elküldötte Jézust δ hozzá, aki Jézus láttára nagyon megörült, mert már rég szerette volna őt látni, hallván az δ csodáiról, amelyeket cselekedett. Fehér ruhába öltöztette hát őt s azután kérdezgetni kezdte. Jézus azonban nem adott neki feleletet. Heródes szeretett volna Krisztustól valami csodatételt látni, de nem láthatott, hanem mert a hozzá intézett kérdésekre mit se felelt, újra Pilátushoz küldötte őt. Mikor ezt Pilátus látta, megparancsolta a szolgáinak, hogy hozzanak neki vizet, s mikor azok azt elhozták, megmosta a kezeit ós így szólt a néphez: „Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől, ti lássátok, hogy igaztalanul hal meg, miután sem én nem találtam, sem Heródes nem talált benne semmi vétket, mert ezért is küldte öt ismét vissza hozzám. A zsidók mondák: „Szálljon az δ vére ránk és a mi fiainkra!" Akkor Pilátus leült a trónusára, hogy ítéletet mondjon. Döntött tehát és Jézus odament eléje. Töviskoszorút hoztak, rátették a fejére, nádat adtak a jobb kezébe. Azután kimondta az ítéletet: „A te néped mondja és bizonyítja, hogy te király akarsz lenni. Ezért arra ítéllek, hogy elöször negyven veszszőütést mérjenek rád, amint ezt a királyok törvényei rendelik, azután hogy megcsúfoljanak s végül hogy megfeszítsenek." 10. fejezet. Miután Pilátus ez ítéletet kimondotta, a zsidók ütlegelni kezdték Jézust, ki vesszőkkel, ki kezeivel, ki lábaival, némelyek meg az arcába köptek. Azután sietve elkészítették a keresztet és reá tevén, útnak indították. így ment hordozva a keresztet is, amig Jeruzsálem városának kapujához érkezett. Azonban a sok ütleg és a kereszt súlya miatt nem volt képes tovább menni, de mert a zsidók mielőbb szerették volna őt megfeszíteni, elvették tőle a keresztet és egy Cirene városából való Simon nevű embernek adták át, aki velük szembejött, s akinek két fia is volt, nóvszerint Alexander és Rufus. Ennek adták át a keresztet, de nem azért, mintha Jézuson akartak volna könyörülni vagy a terhén könnyíteni, hanem amint mondtuk, mert mielőbb szerették volna őt megölni. Tanítványai közül János követte őt. Ez aztán elfutott az „istenanyához" ós mondá neki: „Hol voltál és miért nem jösz, hogy lássad mi törtónt?" „Hát mi történt?" kérdó az. „Tudd meg, feleié János, hogy a zsidók elfogták az én Mesteremet ós elhurcolták, hogy őt megfeszítsék!" Mikor ezt az anyja meghallotta, nagy fennszóval kiáltotta mondván: „Fiam, fiam, mi rosszat tettél, hogy elhurcolnak ós megfeszítenek !"