Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása
Eckeli art mester élete és tanítása. 107 ség a papi közvetítésre és sakramentális apparátusra. Az egész történeti keresztyénség tulajdonkép csak ideálja lesz az istenült embernek. Ez az a pont, melynél a modern vallásos miszticizmus hivei, akik a vallásból minden történeti elemet ki akarnak küszöbölni, nagy előszeretettel hivatkoznak E.-ra (különösen a németek) és kétségtelen, hogy ebben E. mestertől ma is lehet tanulni, bárha ő a mai radikális álláspontra távolról sem jutott el. Ebből tehát következik, hogy E. nemcsak történeti jelentőséggel bír, hanem közvetlon érdeklődésünkre is tarthat számot. De nemcsak metafizikai spekulációja, hanem etikai nézetei is megérdemlik a jelenkor gyermekének behatóbb figyelmét. Minden előtt hangsúlyozandó, hogy mint akárhány kortársa e forrongó átmeneti korban, ő is elvileg inár szakított a középkori aszkétikus óletideállal, és a maga működésével önkéntelenül is előkészíti az új idő eljöttét, az individualizmus nagyobb térfoglalását, az egyházi tekintély hanyatlását, noha saját élete tnóg az abstrakt ideál ós tevékeny életre való törekvés között ide-oda ingadozott. Fellengző ideálja pedig igazában csak a kiválasztottak számára való, nem pedig egyetemes életideál. Mégis úgy ezzel, mint az érzület előtérbe állításával, az akarat ideálizmusának a hirdetésével, mély hatást gyakorolt szélesebb körökre és erőteljes fermentuma volt (amire már Martensen is ráutalt) a reformációi elvek mégórlelődésének. Amint E. jellemében szépen egyesül a mély kegyesség a tudományos szellemmel, úgy munkáiban is a kettő egybeolvad, de a gondolati elem bennök mégis túlnyomó. A megismerés vágya nála szinte azonosul az Istennel való egyesülés folytán létrejött boldogsággal, vagy elnyeli azt. Ebben és az ezzel kapcsolates jellemvonásokban E. igazi nemet elmének bizonyul. A német szellem erős metafizikai hajlama, gondolkodásának merész röpte, a bensősóg, a misztikus elmélyedés, fellengző idealizmus (lét és gondolat = egy) a vas szorgagalom, az erkölcsi komolyság, de már a nehézkes gondolatkifejtés, a szisztematizálás és kategorizálás kedvelése (mely később ,, szisztematomániává" fajul) mindez csirájában megvan már E.-nál és ezzel mintegy első jellemző megtestesítője a német filozófiai géniusznak a XIV. sz. elején. (Cusanust is megelőzve.) Csak azt kell megjegyeznünk, hogy az ő német műveiben nem annyira a rendszeralkotót látni, mint inkább egy mély elme geniális villanásait. Ez azonban összefügg prédikációinak építő célzatával. Közvetlen tanítványainak többsége Tauber, Seuse, egyelőre nem is követte a spekuláció mezejére, hanem főleg praktikus építő irányát fejti tovább nagy sikerrel. Csak a Theologia Deutsch ismeretlen szerzője („a frankfurti") egyesíti a mester spekulátiv erejét
