Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása
Eckeli art mester élete és tanítása. 101 álláspont : hogy a tevékeny élet fölötte áll a szemlélő életnek. Azaz: Mártának már osztályrésze lett a legfőbb jó és igy bátran léphet az élet küzdőterére, mert megerősödött benne az erény, a kedély szabadsága. („Martha stuont in hérlicher wol gevester fügende und in einem fríen gemüete, ungehindert von allen dingen." 51, 29.) Mária még csak halad feléje. Igaz, hogy magában véve a belső élet a jobbik, de némely esetben mégis a külsőé az elsőség. így jobb az éhezőnek táplálékot nyújtani, mint magát a belső szemléletben gyakorolni. (330, 30—34.) Sok ember kolostorba menekül, hogy az érzéki dolgok megkisértetésétől meg legyen óva. Ez jó dolog volna, ha ennél csak Istenre gondolnának, de félő, hogy némelyek többet magukra gondolnak, mint az Istenre. (340, 30.) Az Istennel való egyesülés igazában a szeretet tetteiben nyilvánul meg. Ha rád szorul embertársad, ott légy legjobb tehetséged szerint. Az Istennel egységesült szellem pedig szabad. Isten nem kényszeríti az akaratot, hanem szabaddá teszi, hogy nem akar mást, mint amit az Isten akar és ez az igazi szabadság. (232, 23.) És aztán így folytatja E., (ami szinte polémiának látszik a szabad szellemekkel szemben.) vannak némelyek, akik azt mondják, ha Istent birom és az ő szeretetét, akkor mindent tehetek, amit akarok. Ezt azonban sokszor helytelenül értelmezik. Mert ha képes vagy oly dologra, mely Isten és az ő parancsa ellen van, akkor nincsen benned Isten szeretete, hiába vezeted félre az embereket. (232, 27—31.) Az olyan ember, aki mindenben Isten parancsa szerint cselekszik, Istenben van és Isten ő benne. Az igazságos (= erkölcsös) emberben csak Isten hat és semmi más. (190, 17.) A nemes (belső) embernek a képét E. is nagy kedvteléssel rajzolta meg ós még részletesebben kifestette a „Theologia Deutsch" szerzője 1) aki kétségtelenül E. hatása alatt állt. Hadd részletezzük meg egy kissé E. ezen eszményét, hogy két leghitelesebb traktátusáról is némi képet kapjunk, ha esetleg ismétlésekbe kell is bocsátkoznunk. Az emberek úgymond, ne arról gondolkozzanak, hogy mit tegyenek, hanem inkább fontolják meg azt, hogy mik legyenek. Ha ők maguk jók, tetteik is jók és igazságosak. Mert nem a tettek szentelnek meg minket, hanem mi a tetteket. Azon fordul meg minden, hogy mi a tetteink alapja, ez pedig attól függ, vájjon kedélyünk egészen Istenre irányult-e. Azért lankadatlanul arra kell törekedni, hogy a dolgok közepette ragadja meg az ember Istent és szoktassa szivét ahhoz, hogy mint jelen*) Szelényi Ö: Luther kedvenc olvasmánya. Evangélikus Lap I. évf. 25-ik szám.
