Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Bothár Dánieltől: Lethenyei István
I-ethenyei István. 65 Pedig okkor már igazán törődött ember volt és azért Musay még 1650-ben gondoskodott arról, hogy segítséget kapjon. A kőszegiek beleegyezésével a más kerületből való Regini Jakabot rendelte Lethenyei mellé és hathatósan kérte Kürti István szenicei prédikátort, a dunáninneni kerület superintendensét, a seniorokat és a consistoriumot, hogy Reginit becsülettel bocsássák el a kerületből, mert Lethenyei öregsége és erőtlensége miatt elégtelen a szolgálatra. 1) Még 1647. február 4-ón elszakítja az utolsó köteléket, ami Csepreghez fűzte, akkor adja el, mint „néhaj prédikátor" (valószínűleg úgy érti, hogy néhai csepregi prédikátor) rózsahegyi egy oktál szőlőjét 45 forinton Sólymos Pálnak, magára vállalván az „evictorságot", hogy azon szőlőnek békés birtoklásában mindenkor meg fogja oltalmazni, ha utóbb netalán felesége, gyermekei, 2) vagy rokonai őt abban háborgatnák. 3) Mégsem tudta elfelejteni a csepregi evangélikusok körében eltöltött szép napokat és figyelemmel kisérte azontúl is a csepregi evangélikusok szomorú sorsát. Ő birta rá 1651-ben Gödi Imre kőszegi lelkésztársát, hogy forduljon Musayhoz, hogy az menjen át Bükre és tárgyaljon Ebergóni szolgabiróval a csepregi evangélikusok üldöztetéséről és kérdezze meg a csepregi ispántól és pátertől, hogy ki kívánja azt, hogy Csepregben ós vidékén a protestánsokat annyira háborgatják, hogy Sárvárott az üldöztetés következtében* már egy meg is halt közülök. Kérdezze meg, hogy Nádasdy kivánja-e, vagy a páter, vagy az ispán? S igy tulajdonképen Lethenyeinek köszönhették a csepregiek, hogy Musay 1652. július 26-án levélben fordult ügyükben gróf Pálffy Pál nádorhoz és neki köszönhették azt is, hogy ügyük az 1655-iki ') Vilfinger: A dunántúli superintendentzia prédikátorainak rendje. 2) Tehát volt több gyermeke is. Bizonyos az, hogy az ő fia az a Lethenyei István, ki Leyser Vilmos rektorátusa alatt 1631. június 17-én iratkozott be Zvonarich Miklóssal együtt a wittenbergi egyetemre (Bartholomaeides). Visszatérése után Bartholomaeides szerint sárvári scholamester volt. Ez még talán megállhat, bár bizonyítani nem tudja, de már tévedés az, hogy ő irta volna nevét mint csepregi senior és prédikátor a Magyar Agenda 1650-iki samarjai kiadása alá. A Agenda aláírója atyja, idősb Lethenyei István volt, ki még 1653-ban is élt. Ezt azonban Bartholomaeides még nem tudhatta. A két Lethenyei Istvánt külömben teljesen összetévesztette Bartholomaeides. Horányi is az ifjabb Lethenyei Istvánnak tulajdonítja Hutternek ..De Fidei fundamentis" (ismét a régi tévedés !) című művének magyarra való fordítását. Pedig az ifjabb Lethenyei István nem szerepel a magyar irodalom történetében, hacsak nem δ az az ifjú akadémikus deák, ki az idősb Lethenyei István Harmóniájának előljáró beszéde szerint Hutter Lénárdnak Pareus Dávid Irenicumjára való feleletét 1632-ben magyarra fordította, melyet Lethenyei ki is akart adni. Hogy azonban megjelent volna, annak nem maradt emléke. 3) Farkas S. Csepreg mezőváros története. Thool. Szaklap X. évf.
