Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Bothár Dánieltől: Lethenyei István

42 Botliár Dániel. reformátusok közötti harc újból való kitörését, melynek főszereplői Lethenyei István, Kanizsai Pálfl János, Zvonarich Mihály, Pathay István és később Samarjai János voltak. Vitáik főtárgyát még mindig az úrvacsoráról szóló tan fölötti nézeteltérésük képezi, s bár több ízben tettek kísérletet a két testvéregyház kibékítésére, a viszálykodás ismét megkezdődött. A vita kitörésére az adott alkalmat, hogy 1613-ban, mikor Pálfl János volt pápai prédikátor, Lethenyei pedig sárvári „gymnasiarcha," a pápai evangélikusok avval a kéréssel fordultak Lethenyeihez, hogy küldjön nekik valamiféle írást, melyben az úrvacsoráról való evangélikus felfogás legyen megmagyarázva. Kérésükre Lethenyei Hutternek a még Wittenbergben fordított Compendium Locorum Theologicorum című művéből küldte el nekik az úrvacsoráról szóló fejezeteket. Mikor Lethenyei irása Pálfl János kezébe jutott és mikor azt is megtudta, hogy Lethenyei bement Pápára és ott levő híveinek egy magánházban az úrvacsorát is kiszolgáltatta saját vallási nézetei szerint, „undok, ocsmány, förtelmes, trágár és moslék szókkal, mely Írásnak olvasásától a kegyes elme irtózik és undoroszik" egy „goromba" és „otromba" írást irt, „Sárvári Konyhárúl, Lethenyei Istvántúl Pápára némely csemege kívánóknak valami speciale gyanánt ajándékon egy Haydúnak kecséje alatt küldetet Fekete lével főt nyúlhúsnak abálása, visgálása és fű szerszámiban való fogyatkozásinak előszámlálása" címen, melyben egyenesen az evangélikusoknak az úrvacsoráról való felfogását támadta meg. Címénél tartalma sem lehetett sokkal finomabb, ez kitetszik már abból a sok jelzőből, amelyekkel Lethenyei méltatta Pálfit és művét. Névtelenül jelent meg, de Lethenyei sem kételkedett abban, hogy Pálfl irta, mert azt hitte, hogy csak Pálfitól telik ki ilyen gorombaság. „Ez az undok irás, hogy övé és nem másé légyen — írja Harmóniája praefatiojában — bizonság erre az ő szavainak tenorja és phrasisse. Sorex enim suo se indicio prodit; amint hogy szent Péter is maga szavajárásárúi ismerteték meg. írása mind e mai napig is nálam vagyon, hóltom után is inventariumba marad neki örök gyalázattyára." Nem ebben az esztendőben, hanem 3 évvel ezután történt, hogy egy pápai evangélikus főember, Egerszegi István kérésére a sárvári evangélikus lelkész, Zvonarich Mihály is irt kérdésekben és feleletekben egy irásocskát az evangélikusok felfogásáról az úrvacsorát illetőleg és azt Egerszeginek adta, hogy vigasztalhassa magát az ellenkező felek ellen. Ez az irás, vagy ennek másolata a bői református prédikátor, Tolnai István kezébe került és ez a TolYiai a reformátusok dunántúli superintendensénél, Pathay Istvánnál úgy adta elő a dolgot, mintha Zvonarich küldte volna neki azt az irást