Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Bothár Dánieltől: Lethenyei István
40 Botliár Dániel. 1609. november 22-én 1) iratkozott be Lethenyei a wittenbergi egyetem theologiai fakultásába. Ajánló levelével egyenesen a wittenbergi egyetem legtekintélyesebb tanárához, Hutter Lénárdhoz ment, kivel való ismeretsége elhatározó volt későbbi működése egész irányára. Hutter ugyanis nagy ellensége volt a reformátusoknak és azért nemcsak arra figyelmeztette Lethenyeit, hogy Wittenbergben tartózkodó református diáktársaival ne érintkezzék, hanem igyekezetét arra fordította, hogy elérhesse azt, hogy Lethenyei is annyira ellenségeinek tekintse a reformátusokat, mint a jezsuitákat. Ezt teljesen nem tudta elérni, de a reformátusok ellen küzdő harcost δ nevelt Lethenyeiből. Lethenyei is csakhamar megkedvelte tanárát, kitől mindjárt kezdetben olyan szívességeket tapasztalt, amilyenekben hallgatónak tanárától ritkán lehetett része. Mindjárt, amint Wittenbergbe érkezett, Hutter vállalta magára az érte és Kis Bertalanért való gondoskodást. Rögtön gondoskodott lakásról és alkalmas helyet keresett számukra, hol étkezhessenek. Megjelölte nekik az utat, hogy theológiai tanulmányaikban hogyan haladhatnak előre és megmondta nekik, hogy milyen könyveket használjanak. Minden percben, bármikor volt rá szükségük, készen volt nekik felvilágitásokkal szolgálni. Anyagi jólétüket is szivén viselte, mert mikor panaszkodtak előtte, hogy ösztöndijukból nem tudnak megélni, 1609. november 30-án levélben fordult ügyükben Klasszekovich István superintendenshez és senioraihoz, Zvonarich Mihályhoz, Pythiraeus Gergelyhez, Rasskevi Dánielhez és Küszöghi Balázshoz, 1) melyben kéri őket, hogy vigyék ki Báthory Erzsébetnél, hogy alumnusainak ösztöndiját tekintettel az 1609-iki év rendkívül drága viszonyaira, emelje fel. Mikor azután már komolyan neki láttak tanulmányaiknak, Lethenyeinek még 1609-ben egy ugyanabban az esztendőben Wittenbergben latin nyelven megjelent könyv került kezébe, melynek tanulmányozása teljesen lekötötte figyelmét. A könyvet kedvelt tanára, Hutter Lénárd irta Compendium Locorum Theologicorum cimen és mikor Lethenyei elolvasta, mindjárt azon gondolat támadt fel benne, hogy magyar nyelvre kellene fordítani, hogy magyar evangélikus testvéreinek magyar kézikönyvet nyújthasson, melyben az evangélikus theologia alapvető helyeit megtalálhatják. A vele együtt tanuló erdélyi német szász deákok, kik magyarul is tudtak, buzdították, hogy vállalja magára a könyvnek magyarra való fordítását, de buzdította a mű lefordítására maga Hutter Lénárd is. És ő engedett kérésüknek — irja sokkal ') J. L. Bartholomaeides: Memoriae Ungarorum 1817. a) Payr S. Egyháztörténeti emlékek 164. 1.
