Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Imre Lajostól: Tanulmányok a skót nevelés történetéből

94 Imre Lajos. ban, anélkül, hogy az emberek ott összegyülekeznéneka nép azonban a processiókat és egyházi ünnepélyeket sokszor brutális módon gúnyolta ki; Knox beszéli el, hogy 1558-ban Edinburgban a székesegyházból ellopták a város védszentjónek St. Gilesnek képét, s a templom melletti árokba dobták. A pagság maga jótehetetlen volt a néppel szemben. Köztük is kontroverizia keletkezett a Miatyánkot Íilletőleg. A dolog maga kiválóan jellemző és érdekes a följegyzósre. 1549-ben egy barát vetette föl a kérdést, hogy a Miatyánkot kinek kell mondani? Csak Istennek-e vagy a szenteknek is. A nép maga kikacagta a kérdést, de a papság, különösen a st. Andrewsi theologia tanárai nagy vitát folytattak felette. A vélemények legnagyobbrészben különbséget tettek az Istennek és a szenteknek adott Miatyánk között. Némelyek szerint Istennek formaliter, a szenteknek materaliter; mások szerint Istennek principialiter, a szenteknek minus principialiter, vagy: Istennek ultimate, szenteknek non ultimate; negyedik szerint Istennek capiendo stricte, a szenteknek capiendo large. Mindez azonban csak együgyű játék a szavakkal. A dologhoz egy kis anekdota is kapcsolódik, hogy t. i. a gyűlés előtti este, melyen a kérdésnek végleges megoldást kellett nyernie, a subpriort kérdezte a levetkezésnél segédkező cselédje, milyen kérdés fölött vitatkoztak. Arról, hogy az úri imát kinek kell mondani," felelt ez. „Kinek, hát az Istennek!" „Igen de az a kérdés, kell-e a szenteknek is mondani ?" „Óh, a szentek csak elégedjenek meg a hiszekeggyel és az Áve Máriával!" — Az előértekezlet másnap megengedte a szentek invocatióját, de az úri imát csak Isten számára tartotta fönt. 2) A kérdés maga, „circa dominicam orationem" ekkor különben közkeletű dolog volt,

3) Skóciában a fentemlített módon 1549-ben intéződött el. Ugyanez év a heresis ellen erős határozatokat provokál, a zsinat után egy kevéssel Adam Wallace nevű embert égettek meg eretnekség miatt. Mindazon intézkedések, melyek az ilyen feldúlt politikai és vallásos állapotok rendezésére irányultak, a főpapság kezdeményezésére történtek. Amellett, hogy a szokott fegyveres erővel törtek a kath. egyház régi hatalmának helyreállítására, mint fentebb említők, akadtak némelyek, akik az egyház ') Story. J. m. IV. K. — Leishraan: Worship and rite ot Ch. of Scotl. 312. 1. 2) A történetet Spottiswood után Cunningham beszéli el, i. m. 232. 1. 8) Latimer Bristolban tartott prédikációt ugyané kérdésről, Bullinger és Hermán von Cöln sejtetik, hogy Németországban sem volt ismeretlen. Lindsay-nek egy költeménye is utal rá: „Frieris sali nocht knaw weill in their closters. To quhom they sali say thair Pater Nosters." Mitchell: Hamilton's Catechism. XXIV. 1.