Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Révész Imrétől: A legújabb Kálvin-kép
A legújabb Kálvin-kép. 85 érveivel fegyverkezik föl (383 skk.) és a filozóíikus észbizonyítás lehetőségével készakarva, tervszerűen szakit. (408. o.). — Csak természetes aztán, hogy egy ilyen egészen tapasztalati vallásosság a maga gyökeréül sem ismerhet föl mást, mint egy „inscriptus omnium cordibus divinitatis sensus-"t (41. o.) mint egy egyészen tapasztalati, érzelmi jellegű „cognitio dei"-1. Ennek a tapasztalati vallásosságnak természetes kiható jelentkezése az a másik alapvonás, amely félre nem ismerhetően határozza meg a Kálvin egész theologiáját, éppúgy mint homilótai és kommentátori munkásságát. Ez & gyakorlati vallásos érdek. Nem szereti, sőt kifejezetten elitéli az elvont spekuláció vagy a színes fantázia csapongó, üres elmejátékait. Egy Verulami Baconról vett analógiával elmondhatjuk, hogy Kálvin par excellence a gyümölcs theologusa. 1) Akármilyen magasan jár is, a theologiai koncepcióknak, fejtegetéseknek végső kihangzása mindig a „trés bon fruit et savoureux" (a kiváló, ízes gyümölcs) megkeresése és felmutatása a hitéletre való közvetlen hatás szempontjából (pl. a Krisztus hármas hivatalának kifejtésénél 224 skk. s ált. az egész krisztologiában 207 skk.) Ez a nemes pragmatizmus nemcsak nagy rokonszenvet biztosit theologiájának, de igen sok józanságnak is forrása. (A szentháromságtan kifejtése a tapasztalati soteriologia alapján 93 skk; tartózkodó eschatologia 342 skk.); aminthogy bizonyára ebben a gyakorlati vallásos érdekben lehet megtalálni az Íráshoz való ragaszkodásának, theologiája biblikus jellegének egyik gyökerét is: „ne feljebb, amint irva van" Ennek a két alapvonásnak pedig a Kálvin egész vallásos gondolkozására, egész theologiájára nézve döntő a következménye. Ahol a tapasztalati alap és a gyakorlati érdek uralkodik: ott a rendszernek bizonyára csak nagyon alárendelt szerepe lesz. Kálvin sohasem az a késhegyig sytematikus tlieologus, aki egy filozóíikus észelvből, egy Isten-eszméből kiindulva, szigorúan apriorikus módszerrel akarna konstruálni egy zárt és a legkisebb részleteiben is kicirkalmazott rendszert (v. ö. 88 skk. o.). Őt még az Institutio is sokkal inkább praktikus theologusnak mutatja, aki aposteriorikus módszerével újra meg újra tapasztalati alapelvére és forrásaira tér vissza, logikus sorrendben és vaskövetkezetességgel haladva mindenütt, de szemmelláthatólag sohasem törekedve a rendszeres tökéletesség formális, logikai eszményére. Rendszerének épp az a pontja nyújtja a dialektikus bírálat számára a legsebhetőbb helyeket, amelyben a vallásos érdek a legnagyobb diadalát üli: t. i. a predestináció-tan, amely ') Lásd különösen a Doctrine pratique-x& vonatkozólag 24 skk. o.
