Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Raffay Sándortól: Nikodémus evangélioma
Nikodemus evangélioma. 301 2. (18.) fejezet. Urunk, Jézus Krisztus, ki magad vagy a világ feltámadása és élete, adj nekünk kegyadományt, hogy elbeszélhessük a te feltámadásodat és azokat a csodákat, amiket a pokolban cselekedtél! Mert mi is lent voltunk a pokolban azokkal együtt, akik öröktől fogva elhunytak. Éjfélkor pedig azokban a sötétségekben fény támadt, mint a napnak ragyogása ós sugárzott, hogy mindnyájan meg voltunk világítva és megláttuk egymást. Ekkor Ábrahám atyánk a patriarhákkal ós prófétákkal együtt hirtelen fölemelkedett és mindnyájan örömmel eltelve mondták egymásnak: „Ez a fény hatalmas forrásból származik I" Ézsaiás próféta, aki szintén ott volt, igy szólt: „Ez a fény az Atyából, Fiúból ós Szentlélekből ered, amelyről még életemben megjósoltam: „Zebulon földje és Naftalim földje, a nép, amely sötétségben ült, hatalmas világosságot látott." Azután egy pusztai remete lépett a középre és igy szóltak hozzá a patriarchák: „Ki vagy te?" „Én vagyok János, mondá ez, az utolsó próféta, aki az Isten fiának útját egyengettem és hirdettem a népnek a megtérést bűnök bocsánatára. Az Isten fia pedig hozzám jött és én messziről meglátván igy szóltam a népnek: „íme az?Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit." És megkereszteltem őt a kezemmel a Jordán folyóban és láttam azt is, amint a Szentlélek galamb módjára reá szállt és hallottam az Atya Istennek a hangját is, amint ezt mondta : ,.Εζ az én szerelmes fiam, akiben gyönyörködöm!" És azért küldött el engem is hozzátok, hogy hirdessem, hogyan fog ide eljönni Istennek amaz egyszülött fia, hogy aki benne hisz, üdvözüljön, aki pedig nem hisz benne, elkárhozzék. Ezért azt mondom mindnyájatoknak, hogy amint őt meglátjátok, valamennyien imádjátok őt, mert csak most érkezett el számotokra a megtérés ideje, ezért imádtatok a régi hiábavaló világban bálványokat és ezért vétkeztetek. Máskor azonban ez meg nem történhetett." 3. (19.) fejezet. Mialatt János igy tanította a poklokon lévőket, a mi ősatyánk Ádám is hallgatta ős igy szólt fiához Sethez:
