Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Kováts J. István dr.-tól: A buddhizmus és a keresztyénség
288 Dr. ICováts J. István. meglelitek a szenvedés végét. Én mutattam meg néktek." Az úton a tanítványoknak már saját erejükből kell járniok. Kedves nőtanítványának, Anandának is azt mondja Buddha: „Legyetek önmagatok lámpásai! Legyetek önmagatok menedékei! Külső menedékre ne bízzátok magatokat . . ," 1) A buddhista szentíratok a váltságra: a szenvedésektől való magszabadulásra igyekvő; ember szemét Buddhára, a törvényre és a szerzetes rendre irányítják: „A ki Buddhához, a törvényhez, a szerzetes rendhez, mint az ő menedékeihez fordul és jól megérti a négy szent igazságot, . . . rátalált a biztos helyre: sehol sincs biztosabb menedék."") De mindhárom a „négy nemes igazsággal" együtt csak útmutató a menedéket kereső számára, nem maga a menedék. Világosan rámutat erre a Dhammapada 380. verse: „Az embernek nincs más menedéke, csak önmaga." Hasonlóképen a 276. vers is: „Önmagatoknak kell megfeszítenetek erőtöket, a Tathagaták (a Buddhák) csak tanítómesterek." Buddha működése tehát csak arra szorítkozott, hogy a földi lót nyomorúságai ós szenvedései közt sínylődő embertársainak megmutatta a nyugalomra, békére vezető útat, melyet — gazdagságát, családját, mindenét elhagyva — annyi keresés után megtalált. A „szenvedések megszűnésére vezető útat" megtalálta és hívott rá másokat is. Ezzel azután az ő szerepe véget ért. Krisztus nemcsak a nyugalomra vezető útat mutatja meg, hanem nyugalmat is ad. „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok ós megterheltettetek és ón megnyugosztlak titeket." 3) Krisztus tehát nemcsak útmutató:Ő maga az út\ De nemcsak a váltság eszközlőjét, hanem a váltság véghezvitelét tekintve is eltér a buddhizmus a keresztyénségtől. A keresztyén lélek a Krisztus által szerzett váltságot hitével teszi magáévá. Hisz Krisztus halálának megváltó erejében. Ezért a hitéért részesíti őt Isten Krisztus hálálának hasznaiban: a bűnök bocsánatában. Igy a keresztfán végbemenő örök váltsághoz odakapcsolódik a keresztyén ember részéről a hit. A buddhizmusban a legfőbb rossztól: a szenvedésektől szabadulni vágyó ember teljesen önmagára van hagyatva. A váltság hosszú és nehéz útján senkise nyújtja felé segítő kezét. Önmagát kell megszabadítania. A buddhizmus — mint láttuk — a kívánságot, a vágyat tekinti a szenvedés és a let gyökere gyanánt. Mint a már idézett „négy nemes igazság" másodika mondja a szenvedés előidézéséről : „A kívánság az, a mely az örömmel ós vágyako») Sacred Books of the East. XI. kt. 38.1. Mahaparinibbana Suttá II. 33. ή Dhammapada 190. és 192. v. s) Mt. 11 : 28.
