Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Szimonidesz Lajostól: Élt-e Jézus?

266 Szimonidesz Lajos. testesiti meg: „az ember istenné lett, hogy az ember istenné lehessen." Ez az eszme nemcsak Krisztusban lett testté, hanem megtestesül minden emberben, aki „újjászületik," hogy istennel egy lehesen. (186. 1.) „A világ élete Isten élete; az emberiség fájdalmas előrehaladása isteni szenvedéstörténet; a világ folyása egy isten élete, aki minden egyes teremtményben szenved, küzd és meghal, hogy az ember vallásos öntudatában a végesség korlátain felülemelkedjék s az egész világnyomoruság fölött való győzelmét előlegezze magának; ez a keresztyén megváltástanban rejlő igazság." (188. 1.) Ennek az idealisztikus monizmusnak akart ő helyet teremteni s azért volt arra szüksége, hogy Jézus történetiségét kétségbe vonja. A Jézus történetiségéhez való ragaszkodást theologiai materializmusnak bélyegzi, melyet a történeti tények eszmévé való magasztositásával akar pótolni. Theologiai álláspontja sok rokonságot mutat R. I. Campbellével, kinek „új theologiáját" a Drews-vita hatása alatt s talán épen Drews hatásának az ellensúlyozására ültették németbe át. Campbellnél azonban az ideális monizmus ill. az isten immanenciájának a gondolata nem csak, hogy megfér Jézus történetiségének a tényével, hanem abban Jézusnak is fontos szerep jut. A sokféle Jézushit mindinkább három főalakulatra redukálódik. Ezeknek lényege ezekben a „Schlagwortokban" foglalható össze : „történeti Jézus", „mythikus Krisztus" és „Jézus, a Krisztus". Mindenik jelszó mögött erős pártok s egymástól eltérő világnézetek állanak. A „történeti Jézus" a liberalizmusé, a „mythikus Krisztus" Drewsé ős a filozófiai elvonásokat kedvelő hegeliánusoké, „Jézus a Krisztus" pedig a theol. konservativizmus jelszava. Mind a három Jézusképnek egy és ugyanaz a forrása: Az evangéliumok, az Űjszövetség. Ezekből a forásokból kell megeleveníteni először a történeti Jézus képét, hogy neki vallásunkban, világnézetünkben szerepet juttassunk : Őt annak központjává, vagy szegeletkövévé tegyük. A történeti Jézus létének a bebizonyítása s megvédelmezése az újszövetségi theologia feladata, amely ezzel nemcsak tudományos, hanem apologetikus munkát is végez. Nemcsak az igazságnak és a tudománynak, hanem elsősorban a hitnek és az egyháznak tesz ezzel nagy szolgálatot. A Christusmythe megjelenése ós az általa okozott zavar sok gyengé*) R. I. Campbell: Die neue Theologie. (Ε. Diederichs, Jena 1910.) Előszót Traub Gottfried irt hozzá a vallás és a történet egymáshoz való viszonyáról. A munka angol eredetijét a Theol. Szaklap 1907. évi 7. számában B. Pap István ismertette részletesen „Az új theologia" c. alatt.