Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Szimonidesz Lajostól: Élt-e Jézus?

Élt-e Jézus ? 253 védelmezték. Drews nagyobbára a Christusmythe érveivel operált, csak más csoportosításban használta fel őket. Pál apostol bizonyságából indult ki. Csupán két helyen szól Pál a „történeti Jézusról". (I. Kor. 1123-25 és 1. Kor. 15

5.) Mind a két hely későbbi betoldás. (15. 1.) Csak Jézus halálának és feltámadásának a tényét emlegeti olvasói előtt (17. I.) Ezek az adatok azonban nem kényszerítők Jézus történetiségének az elismerésére. (18. 1.) Az evangéliumok jólértesültsége is kétséges. Eusebius — Papias — Johannes presbyter — Márk — Péter — Jézus — ez az a láncolat, amely az evangéliumok hitelességéről tanúskodik. „Ezt azonban higyje, aki akarja". (18. 1.) Az evangéliumok legalább negyven évvel később keletkeztek, mint Jézus ólt. Mit tudunk mi 40 év előtt elhalt nagyszüleink, vagy szüleink életéről, akikről nem maradt irás? A „Logia" élőbbről való ugyan, de az sem rögtön akkor keletkezett, mikor Jézus elmondta az ő szavait. Az evangéliumok Jézus jellemrajzát adják. Az a kérdés: istenitett embert, vagy emberré lett istent rajzol-e a Márk evangéliuma ? Pálnál Jézus isten. Ha Jézus ember lett volna, egy évnek elégnek kellett lenni az ő apotheozisára. Ez azonban „Ungeheuerlichkeit". Minden rejtélynek a kulcsa a kezünkben van, hogyha Jézust emberré lett istennek mondjuk. Tényleg: kikerülhetetlen, hogy a Kr. e. Jézus létezését kétségbe vonjuk. A Kr. e. Jézus úgy jelent meg, mint az emberi lelkek megmentője a démonoktól „s úgy látszik, hogy az isteni közvetítő lény képzete arra az ótestamentomi Josuára vagy Jézusra megy vissza, aki Izraelt a pusztai nyomorúságból az Isten által igért földre, „ahol méz és tej íolyt" vagyis a tejút s a hold — az antik mythologia nagy mézeshordójának — országába az atyák földére, az örök boldogság hónába, „a inenyországba" vezette. (23. 1.) Pogány vallásokból a zsidók közé kerül a szenvedő s halált haló Isten képzete is. Jézus Pál számára eszmei ember (ein Mensch in der Idee), nem valóságos történeti individuum. Azért Pálnál nem lehet a történeti Jézust keresni. Máskép állana a dolog, hogyha profán irók írnának Jézusról. Ezek azonban nem irnak róla. Úgy hogy végeredményben azt állítja : „egy komoly történész se tartja az evangéliumok elbeszéléseit mythusoknál, kegyes költeményeknél s legendás kitalálásoknál egyebeknek, hogyha nem azzal a gondolattal kezdett velők foglalkozni, hogy történetet kell találnia bennök". (29. 1.) A Drews pártján levő Steudel ós Lipsius nem tették mindenben magukévá Drews álláspontját. Steudel pl. nem vonja kétségbe, hogy Jézus csakugyan élt, csak a „liberális theologia" iránt való ellenszenvétőt indíttatva tartja szükségesnek erősen aláhúzni azokat a nehézségeket és problémákat, melyek a „történeti Jézus" képe ellen szólanak.