Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Kecskeméthy István dr.-tól: Ámos próféta könyve

246 Dr. Kecskeméthy István. 17. nem lehetne folytatása már a versalak különbözősége miatt sem. Ha pedig a 12. 16. 17-et egy különálló darabnak vesszük, akkor az elől lesz csonka: ''S-vel kezdődik. Duhm szerint ez a a 1 l-hez kapcsolódik ugyan, de mégis újat kezd. Sokkal természetesebb tehát, ha közvetlenül a 3-hoz kapcsolódik. Mert tudom, sok a bűnötök, de a magyarban a sok mellett a pluralist nem kell visszaadni, S tetemesek vétkeitek; Wellh. a hímnemű jelző miatt a nőnemű Beriten főnevet is kiigazítja hímneműre, Ti, igaznak megrontói, Bűnváltság elfogadói: a bűnnek ezen konkrét megnevezése után, egészen Ámós szokása szerint, jön aztán 16-ban í^-nel kezdve az Ítélet, mely 2 3-at megokolja, illetőleg megvilágítja. Bűnváltságot venni bizonyos megszabott esetekben, amilyenre pl. Ex 21, 30. szól, lehetett ugyan, de, mint Num 35. 31. mondja, „halálra való gonosztól" nem. Izráel bírái azonban ilyen esetekben is elfogadták azt, és így, míg a szegénynek, ha esetleg halálos bűnbe esett, életével kellett lakolnia, addig a gazdagok könnyű szerrel megmenekedhettek a halálos Ítélet alól. Az igazat megrontották, a bűnöst meg futni hagyták. A vers utolsó sora: És szegényeket a kapuban elhajlítottak, a 10. v. végéről csúszott valahogy ide, tehát oda visszahelyezendő. Itt már a strófába sem fér be, de, ha a mi két utolsó sorunkat egynek véve, mint általában teszik, ezt negyedik sornak beszorítanók is, akkor sem illenék oda, mert háromütemes, holott oda kétütemes sor kell. Ε mellett az asyndetice sorba állított participiumokhoz f-val perf. többes 3-ik személyt kapcsol. Igaz, hogy ilyen merész átmenetek participiumból verbum finitumba stb. a héberben megesnek, de alighanem többször a leírók rovására írandók, mint az írókéra. 13. v. Ezért, itt már várnók az ítéletet, és kapunk helyette egy axiómát, aki okos, abban az időben hallgatni fog; mert gonosz idő az. Ezt a bölcs mondást rendesen úgy magyarázzák, hogy mivel Ámós idejeben a korszellem annyira megromlott, hogy az okos szónak semmi hatása nem volt a közvéleményre, ellenben még rossz hatása lehetett mondójára, ennélfogva az okos ember inkább hallgatott; de Ámós természetesen nem élt az okosoknak ezzel a előjogával. Aki Ámóst ismeri, az tudja, hogy δ nem csak nem ólt ezzel a nem nagyon dicsőséges előjoggal, hanem el sem ismerte azt. Lehetetlen, hogy ő, aki gyakorlatban oly bátran feltámadt minden gonoszság ellen, elméletben az óvatos hallgatás elvét osztotta volna. Ha pedig nem osztotta, akkor minek hangoztatta? De nem is az ő korára, s általában nem a jelenre vonatkozik ez a megjegyzés, hanem a jövőre, DT imperfectum. És bár ezt lehet magában véve jelenidőben is fordítani, a svnííJfa t, nem lehet,, ennek" az időnek, hanem csak „annak" az időnek fordítani. „Abbanaz időben", a későbbi escha-