Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: Nikodémus evangélioma

238 Raffay Sándor. — Áldott az Úr, aki nyugodalmat szerzett Izrael népének a szerint, amint megígérte. Mert nem veszett el egyetlen ige sem mindabból az áldott Ígéretből, amit az δ szolgájának Mózesnek elmondott. Legyen az Úr, ami Istenünk mivelünk úgy, amint velük volt a mi atyáinkkal, — ne hagyjon el minket! És el ne hagyjon minket, amikor a mi szivünk δ feléje hajlik, amikor minden δ utaiban járni kívánunk, amikor teljesíteni óhajtjuk az δ parancsolatait és amaz δ ítéleteit, amelyeket megparancsolt a mi atyáinknak. És legyen az Úr azon a napon királlyá az egész földön. És legyen az Úr egy és az δ neve is egy. Az Úr a mi királyunk. Ο szabadítson meg minket. Nincsen hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy te, Uram és nagy a te neved! A te hatalmadban gyógyíts meg minket, Uram és mi meggyógyulunk! Szabadíts meg, Uram és mi megszabadulunk! Mert mi a te osztályrészed és a te örökséged vagyunk. És nem hagyja az Úr az δ népét az δ nagyságos neve nélkül, mert eljött az Úr, hogy bennünket az δ népévé tegyen I S miután éneket zengettek, mindnyájan elmentek, kiki a maga otthonába, dicsőitvén az Istent, mert övé a dicsőség mindörökké. Ámen. Raffay Sándor.