Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: Nikodémus evangélioma

226 Raffay Sándor. A katonák szótosztották a ruháit. A nép pedig ott állott, nézve őt. A főpapok s velük együtt az előkelők csúfolták őt, mondván: „Másokat megtartott, tartsa most meg magát." „Ha ez az Isten fia, szálljon le a keresztről!" A katonák pedig játszani akarván vele, mérges ecetet hoztak s odanyújtva neki mondák: „Te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!" Pilátus pedig megparancsolta, az ítélet kimondása után, hogy Írassék föl cégérül a bűne görög, római és zsidó nyelven, ahogyan a zsidók mondták, hogy ő a zsidók királya. A felfeszitett gonosztevők egyike pedig igy szólt neki: — Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat és minket! Dysmas azonban megfeddette őt mondván: — Hát te mit se féled az Istent, aki ugyanilyen ítéletet vettél? Mi ugyan méltán, mert cselekedeteink méltó jutalmát vettük el, ez azonban semmi gonoszt nem cselekedett. Akkor mondá Jézusnak: — Uram, emlékezzél meg rólam a te országodban ! — Bizony, bizony mondom neked, feleié Jézus, ma velem lész a paradicsomban! 11. fejezet. Ugy hat óra körül történt, hogy sötétség támadt a földön mintegy kilenc óráig, a nap elsötétedett, a templom kárpitja közepén meghasadt. Jézus akkor nagy hangon felkiáltott : — Atyám, baddah efkid rúél, ami megmagyarázva azt jelenti: A te kezeidbe teszem le lelkemet! Ezt mondván, kilehelte lelkét. Mikor a százados ezt látta, dicsőitette az Istent mondván, hogy ez igaz ember volt. A jelenlévő nagy tömeg, amely szemlélője volt a jeleneteknek, látván a történteket, a mellét verte és hazament. A százados pedig bejelentette a helytartónak a történteket. Mikor ezeket a helytartó és a felesége meghallotta, nagyon elszomorodtak s aznap se nem ettek, se nem ittak. Elküldvén pedig Pilátus a zsidókért, mondá nekik: — Láttátok, mik történtek ? Azok pedig felelték: — Napfogyatkozás történt, amint szokott.