Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: Nikodémus evangélioma

Nikodemus evangélioma. 223 6. fejezet. A zsidók egyike pedig előugorván kórte a helytartót hogy engedje őt beszélni. A helytartó mondá: — Mondd el, amit akarsz. — Én, mondá a zsidó, 38 esztendeig voltam ágyban fekvő beteg roppant fájdalmakkal. És sok ördöngös és mindenféle nyavalyában fetrengő ment Jézushoz és ő meggyógyította őket. Néhány ifjú rajtam is megkönyörült és felvett engem az ágyammal együtt és hozzávitt. Mikor Jézus meglátott, megesett a szive rajtam ós ezt mondta nekem : „Vedd fel a te ágyadat és járj." S felvettem az ágyamat és jártam. Akkor igy szóltak a zsidók Pilátusnak: — Kérdezd meg tőle, melyik napon gyógyította meg! — Szombatnapon, felelt a meggyógyított ember. — Hát nem azt vitattuk-e, hogy szombaton gyógyít és űz ki ördögöket? mondák a zsidók. Egy másik zsidó is előlépett ós szólt: — Én vaknak születtem, hallottam a beszédet, de senkit sem láttam. Mikor Jézus arrafelé jött, fenszóval kiáltottam: „Könyörülj rajtam, Dávidnak fia!" És megkönyörült rajtam, kezét a szemeimre tette és ón tüstént látni kezdtem. Ismét másik zsidó állott elő, mondván: — Púpos voltam s a szavával kiegyenesített. Egy másik igy szólt: — Bélpoklosnak születtem s a szavával meggyógyított engemet! 7. fejezet. Egy Veronika nevű asszony is messziről kiáltozta: — Vérfolyásos voltam ós megérintettem az ő ruhájának szegélyét ós a vérnek tizenkét évig tartott folyása elállott. — Az a törvényünk, hogy asszony nem tanuskodhatik, mondák a zsidók. 8. fejezet. A férfiak és nők tömegéből mások is kiáltva mondották: — Próféta ez az ember és a gonosz lelkek mind alája vannak vetve!