Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Vincze Sándortól: Tatianus apologiája

202 Vincze Sándor. idevonatkozó irodalmat felhasználtam, különösen Harnack és Zahn munkáit és Kukula tanulmányát,

1) mely legújabb e téren. Először a kronológiával fogok foglalkozni, azután a műfaj megállapításával; mindkettő megkívánja az exegézist. I. Míg régebben általánosan megegyeztek a kutatók abban, hogy Tatianus Oratióját Justinus halála táján irta és csupán affelett vitatkoztak, hogy néhány évvel halála előtt-e vagy röviddel utána, addig ujabban más véleménnyel is találkozunk. Ugyanis Kukula a maga tanulmányában, határozott haeretikus jelleget tulajdonítva az Orationak, azt a véleményt nyilvánítja, hogy Tatianus csak 172/3-ban, tehát haeretikus tanítói működésének kezdetén irta és mondotta el beszédét. Ami a mű eretnekségét illeti, arról majd később szólunk. Egyelőre csupán a kronológiai kérdéseket óhajtjuk tisztázni, kutatásunk irányításául elfogadva Kukula álláspontját, melyet tanulmánya bevezetésében fejt ki, de nem mindig követ, t. i. hogy Tatianust első sorban saját magából kell magyaráznunk. Justinus martiruinát ma már általánosan kb. 165-re (163—167) teszik. Ha Eusebius

2) adatait elfogadjuk, akkor az Oratio szereztetési ideje is kb. 163 —167-re esik, legkorábban 163—4-re, mint ezt pl. Hilgenfeld

3) is állítja, ki Eusebius idézetében véli az eredeti szöveget feltalálhatni és ezt úgy magyarázza, hogy Tatianus művét Justinusnak Crescens támadásai folytán bekövetkezett martiriuma után irta. Ez azonban tévedés. Tatianus

4) csupán Crescens támadásairól beszél, de arról mitsem szól, hogy azok sikerültek volna. A támadások őt is illették, de ha ezek folytán Justinus halála már ekkor bekövetkezett volna, akkor T. élesebb különbséget tett volna a vértanú J. ós maga között, de meg nem is mellőzhette volna a már megtörtónt martiriumot hallgatással.

5) Különben Eusebius szövegét is úgy kell értenünk, hogy Crescens támadásainak még akkor nem volt eredménye.

6) Mellőzve azonban a Harnack és Zahn által kellőképen megvilágított dolgokat, bíráljuk meg Kukula érveit

7) az Oratio idevonatkozó helyei nyomán. 4) Harnack : Die Überlieferungen d. griech. Apologeten d. II. Ih. i. d. alten Kirche u. i. Mittelalter. Τ. U. I. 1. 2. 1882. — U. a.: Gesch. d. altchr. Lit. bis Eusebius. I. u. II. Aufl. 1893-1911. Th. Zahn : Forschungen ζ. Gesch. ol. netu. Kanons u. d. altkirch. Lit. I. 1881. R. C. Kukula

: Tatians sog. Apologie. 1900. s) Eusebius Η. Ε. IV. 16. 1. 7. 9. ') Zeitschr. f. wiss. Theol. 26. Jahrg. 1-46. old. 4) Dr. c. 19. 5) v. ö. Harnack, Lit. II. I. 284. e) v. ö. Zahn, i. m. I. 274, Harnack f. i. m. 284, 2. jegyzet. ') i. m. 44. skk.