Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Szimonidesz Lajostól: Élt-e Jézus?
198 Szimonidesz Lajos. Az evangélisták is a zsidó purimra gondoltak, mikor a Messiás-Jézus életének utolsó szakaszát megírták. Jézus szerepe ugyanaz, mint Hámáné, Barabásé pedig Mardachaié, azzal a különbséggel, hogy a Mardachai szerepéhez tartozó ünnepélyes bevonulást, az „üzlettulajdonosok" és pénzváltók ellen való ellenséges fellépést s a nevetsógből „zsidó királlyá" való koronázást Hámánra ruházták át. A történet idejét purimról húsvétra tették át. S van még egy változtatás. Hámán zsidó képviselője a purim alkalmával egy gonosztettéért lakolt, a Messiás-Jézus azonban „igaz"-létére vette magára a nép helyett a büntetést. 1) (37. 1.) Ez a vonás Plató szerint is hozzá tartozik a kegyes ember jelleméhez. A zsidók is átvitték a másokért való szenvedés gondolatát a Messiásra. Ezért kell a Messiásnak meghalni. A nép bűnei miatt halált szenved, — de Isten felmagasztalja. Ezek a gondolatok előkészítik a keresztyénség számára a talajt. Azért terjedt el oly gyorsan. A Messiás csodás születésének ós megkeresztelkedósónek a gondolata is Kr. e.-ről való. Az Apocal. 12.-ben van egy régi mythus egy isteni gyermek születéséről 2). Más vallásokban tényleg sok elbeszélés található, melyek közös motívumokból keletkeztek. Valamenyínek az alapja valószínűleg természetmythus. Jézusról nem azért mondták, hogy Betlehemben született, mert ez volt Dávid születésének a helye, s a Messiás is „Dávid sarja", hanem azért, mert Betlehemben egy régi Adonis (= Adonaj) berek és szentély volt. Adonis pedig vegetáció-isten.^A mythus igazi származási helye azonban a perzsa vallás. Őse a tűz születésének leírása: „Alighogy felvillan a szikra az „anyai ölben", a tűz előállítására használt puha, fában, úgy bánnak vele, mint egy — kis gyermekkel. — Óvatosan egy szalmacsomóra teszik, amit hamarosan lángra lobbant. Egyik oldalán van a mystikus „tehén" = a tejes sajtár és egy edény, melyben vaj van, az összes állatoktól származó élelmiszerek képviseletében, a másikon pedig a szent szómaital, a növényi nedvek helyett, az élet symbolumául. Egy pap zászlóalaku legyezővel légáramlatot csinál s szítja vele a tüzet. Erre a „gyermeket" az oltárra teszik. A papok a tüzet körüljárják s hosszunyelű kanalakkal olvasztott vajjal kevert szomát öntenek a tűzre s ettől kezdve Agnit „felkentnek" nevezik. A tűz lobog. Az isten dicsősége teljében mutatkozik. Lángjaival elűzi a setétség démonait s köröskörül világossággá változtatja a sötétséget. Az összes lények eljöhetnek s csodát láthatnak. Oda is sietnek az égből az 1) Hogy ennyi eltérés után mégis hogy lehet Jézust Hámánnal azonosítani, azt csak Drews tudja. 2) Ez csakugyan régi mythus, mint Gunkel kimutatta, de ennek a történeti Jézushoz semmi köze.
