Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az Üdvözítő gyermekségének arab evangélioma

154Raffay Sándor. 53. fejezet. Míg ezekről és egyebekről is beszélgettek, odaérkezett Mária asszony, miután már harmadnapja járkált Józseffel őt keresve. Mikor meglátta őt, amint ott ült a tudósok között és kölcsönösen kérdezgették egymást és felelgettek egymásnak, így szólt neki: — Fiam, miért cselekedtél igy mivelünk? íme én és atyád nagy fáradsággal keresünk tégedet. — Miért kerestek engemet? feleié Jézus. Nem tudjátok-e, hogy nekem az én Atyám házában kell forgolódnom ? Azok azonban nem értették meg, amit nekik mondott. Akkor a tudósok megkérdezték Máriát, hogy az ő fla-e ez, s mikor az igenelte, mondák: — Oh te boldog Mária, ki ilyen gyermeket hoztál a világra! Azután visszament velük Názáretbe és mindenben engedelmes volt nekik. Anyja pedig minden szót megjegyzett az ő szivében. Az Úr Jézus pedig növekedett testben, értelemben és kedvességben Isten és emberek előtt egyaránt. 54. fejezet. Ε naptól kezdve nem nyilvánította többé csodatételeit, gyógyításait és titkait, hanem a törvényt kezdte tanulmányozni, amig a harmincadik évét be nem töltötte, amikor is Atyja a Jordán mellett nyilván kijelentette őt ezt az égi szózatot hallatván: „Ez az én szerelmes fiam, akiben megnyugszom". És a Szentlélek fehér galamb képében jelen volt. 55. fejezet. Ez az, akit könyörögve imádunk, aki nekünk lelket és életet adott s születésünktől kezdve vezetett, aki érettünk emberi testet öltött és minket megváltott, hogy felkaroljon bennünket az örök irgalom és az ő bőkezűségéből, jóvoltából, nagylelkűségéből és jóakaratából irántunk való kegyelmességét megmutassa. Övé a dicsőség, jóság, hatalom és ország mostantól fogva mindörökké. Ámen. Raffay Sándor.