Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az Üdvözítő gyermekségének arab evangélioma

150Raffay Sándor. 43. fejezet. Más napon József elküldte az δ fiát Jakabot fáért és az Úr Jézus is hozzá csatlakozott. Mikor arra a helyre érkeztek, ahol fát találtak ős Jakab gyűjteni kezdte, ime egy veszedelmes vipera marta meg a kezét úgy, hogy kiabálni és sirni kezdett. Az Úr Jézus ebben az állapotban vergődve látván őt, hozzá ment, ráfújt arra a helyre, ahol a vipera megmarta, a mitől tüstént meggyógyult. 44. fejezet. Egy nap, mikor az Úr Jézus ismét a gyermekek között forgolódott, akik a tetőn játszottak, egyik gyermek a magasból lezuhant és nyomban meghalt. A többi gyermek mind elfutott, egyedül csak az Ur Jézus maradt a tetőn. Mikor aztán a gyermek hozzátartozói megjöttek, azt mondották az Úr Jézusnak: — Te lökted le a mi fiúnkat a magasból. Mikor Jézus ezt tagadta, lármázni kezdtek mondván: — A mi fiúnk halott s itt áll, aki őt megölte! — Ne vádoljatok engemet, mondá nekik az Ur Jézus, és ha nekem nem hisztek, jer kérdezzük meg magát azt a gyermeket, aki felfedheti az igazságot. Akkor leszállt az Úr Jézus ós a halott felett megállva nagy fenszóval kérdezte : — Zeno, Zeno, ki lökött le téged a tetőről? — Uram, felelő a halott, nem te löktél le, hanem „az a bizonyos" lökött le engemet. És mikor a jelenlévőknek megparancsolta az Úr, hogy e kijelentést jegyezzék meg, mindnyájan dicsőitették az Istent ezért a csodáért. 45. fejezet. Egyszer Mária asszony azt parancsolta az Úr Jézusnak, hogy hozzon vizet a forrásról. Mikor a vizért odajárt, a már teli korsó összeütődött ős eltört. Akkor az Úr Jézus kiterítette a kendőjét ős abban vitte el anyjának az összetöltött vizet. Az csodálkozott ezen a dolgon, megcsókolta őt és szivében megőrizte mindazt, amit látott.