Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az Üdvözítő gyermekségének arab evangélioma

142Raffay Sándor. 31. fejezet. Volt ott egy bélpoklos asszony, aki Jézus anyjához, Máriához ment és mondá: — Asszonyom, segits rajtam! Mária asszony pedig igy felelt: — Micsoda segedelmet kívánsz? Aranyat, ezüstöt vagy hogy a tested a bélpoklosságtól megtisztuljon? De az asszony azt kérdezte: — Kicsoda képes ezt nekem megadni? — Várj egy kicsit, mondá neki Mária, mig a fiamat Jézust megfürösztöm és ágyba teszem. Az asszony várt, amint Mária mondá, s amikor ágyba tette Jézust, azt a vizet, amelyben a testét lemosta, az asszonynak adta és mondá: — Végy ebből a vizből és öntsd a testedre. Mikor az ezt megtette, tüstént meggyógyult és dicsőitette Istent, hálát adott neki. 32. fejezet. Miután három napon át nála maradt az asszony, eltávozott és a városba érve egy fejedelmet látott, aki egy másik fejedelem lányát vette feleségül, de amikor megnézte az asszonyt, észrevette, hogy a szemei közt a bélpoklosság jegye van, mint valami csillag, minél fogva a házasság felbomlott és érvénytelenné lett. Mikor az asszony ezeket a dolgok ilyetén állapotában keserves sírásban meglátta, kesergésük okát tudakolta tőlük. — Ne avatkozzál a dolgunkba, — mondák azok — fájdalmunkat halandónak nem mondhatjuk el, sem másnak fel nem tárhatjuk. Ő azonban kitartott és kérte, hogy bocsássák meg neki, de hátha ő majd tud nekik valami orvoslást találni. Amikor megmutatták neki a leányt és a bélpoklosságnak szemei közt lévő jegyét, miután megnézte, Így szólt: — Én is ebben a betegségben szenvedtem, amelyet itt látok, amikor valami ügyben Betlehembe utaztam. Ott belépve egy barlangba egy Mária nevű asszonyt láttam, akinek egy Jézus nevű fia volt. Mikor meglátta, hogy bélpoklos vagyok,