Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Erdős József dr.-tól: A Jelenésekről való könyv

A Jelenésekről való könyv. 13 casusok és genusok alkalmazásában egészen tájékozatlan volt. Hogy pedig pronomonek helyett inkább megismételi magokat a főneveket, aztán a vissza vi vő névmás helyett szükségtelenül mutató névmást szúr be (p. o. 7 2: οϊς εδό&η αντοίς, item op άρι&μησαι αντον ν. 9.): annak oka nem annyira a görög stylusban való járatlanság, mint inkább a gyors és élénk szemléltetésre való törekvés. Épen így a praesens, praeteritum és futurum többszöri felcserélése azzal menthető, hogy a látomások leirása közben az apostol gyakran közvetetleniil átcsap a prófétai előadásba, a minek következtében látszólag enallage temporuin áll elő. De azt már nyíltan be kell ismernünk, hogy az Apokalypsis írójának még nem volt fejlett érzéke a görög nyelvhez és így természetesen nem is érthetett annak szabatos kezeléséhez. Ε tényt igazolja egyebek közt az a sajátságos és feltűnő jelenség, hogy a görögségben annyira jellemző genitivus absolutus és acc. cum. infin., valamint az articulált infinitivus az Apokalypsisben egyátalában nem fordul elő; továbbá a szerző nem tesz finom megkülönböztetéseket sem a praepositiók használatánál, sem a casusoknak praepositiókkal és verbumokkal való egybekapcsolásánál; a 'ίνα conjunctio után indic. futurumot ír; tisztán görögös kifejezéseket, mint ηάνιοτε, monoie, οϋόέηω, ovöéjioie mellőz; περί praepositiót csak de loco használja 15 6 ; a többes számú neutrumok egyes számbeli verbumokkal való alkalmazásánál nein következetes; gyakori nála a constructio ad sensum, az anakoluthia, a soloecismüs. Rámutatott e fogyatkozásra, illetőleg a negyedik evangéliom és a jánosi többi iratok nyelvezete közt észlelhető eltérésekre már alexandriai Dénes is (f 268 táján), a ki Özséb (Eusebius hist. eccl. VII, 25) feljegyzése szerint meglepetését nyilvánította a felett, hogy míg a negyedik evangéliom írója, a hellénes kifejezésmód tekintetében, minden gondolatot érthetően, világosan, szabatosan tud előterjeszteni s közönséges idiotismust, hibás szó- és mondatfűzést alig találhatunk nála: addig az Apokalypsis szerzője, a ki szerinte is ugyanaz az egyén lehet, idegenes idiomával el, sőt gyakran nyelvi botlásokat is követ el. Ezeket a szabálytalanságokat mi csakis a későbbkori graecitasból eredeztethetjük, a melyeken kívül azonban még kiváltkepen azt is észlelhetjük, hogy átlag véve az egész könyv stylusa héberes színezetű. Ezt okozza egyebek közt a mondatfűzésben nyilvánuló gyakorlatlanság, minek folytán az író a körmondatos előterjesztés teljes mellőzésével a legegyszerűbb mondatokat χαΐ conjunctióval kapcsolja egymáshoz, továbbá a relativumos és participiumos mondatokat feloldogatja; az eseteket praepositiókkal körülírja; a verbumokat jobbára előreteszi: az appositiókat szabályellenesen teszi a főnevek után (p. o.