Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az Üdvözítő gyermekségének arab evangélioma

136Raffay Sándor. Akkor így szólt hozzájuk a leány: — Mi van ezzel az öszvérrel asszonyaim? Azok pedig sirva felelték: — Ez az öszvér, amelyet látsz, a mi édes fivérünk volt, s a mikor atyánk nagy vagyont hagyva ránk meghalt és ez az egyetlen testvérünk maradt, meg szerettük volna őt házasítani s rendes szokás szerint lakodalmat készítettünk neki. De az asszonyok kölcsönös féltékenységtől izgatva tudtunk nélkül megigézték őt és mi egy éjjel, hajnal felé, házunk zárt előcsarnokában ezt a mi testvérünket öszvérré változtatva találtuk, amilyennek most látod. Mi, mint a kiknek amint láthatod, nincsen vigasztaló atyánk, szomorkodva kísérletet tettünk a világ összes tudósával, mágusával, varázslójával, hogy őt visszanyerhessük, de semmi se használt. Valahányszor elfogja lelkünket a bánat, felkerekedünk és anyánkkal együtt elmegyünk s miután atyánk sírjánál kisírjuk magunkat, ismét visszatérünk. 21. fejezet. Mikor ezt az a leány meghallotta, így szólt: — Legyetek nyugodtak és ne sírjatok, mert hisz a ti bajotok orvossága közel hozzátok, a tulajdon házatokban van. Mert én is bélpoklos voltam, de mikor azt az asszonyt ós vele azt a kis csecsemőt, akinek neve Jézus, megláttam, leöntöttem a testemet azzal a vízzel, melyben őt az anyja fürösztötte és meggyógyultam. Tudom, hogy ő a ti bajotokat is meg tudja gyógyítani. Hanem siessetek, menjetek az ón úrnőmhöz Máriához és őt házatokba híva, tárjátok fel előtte titkotokat, alázatosan kérve őt, hogy könyörüljön rajtatok. Mikor az asszonyok a leány beszédét végighallgatták, tüstént Mária asszonyhoz mentek ós behívták őt magukhoz és elibe ülve sirva mondották : — Ó asszonyunk Mária, könyörülj a te szolgálóidon. Se öregapánk, se családfőnk, se apánk, se fitestvérünk nincsen, hanem ez az öszvér volt a mi testvérünk, akit itten látsz és a kit az asszonyok ilyenné varázsoltak, amilyennek látod. Téged kérünk azért, hogy könyörülj rajtunk.