Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az Üdvözítő gyermekségének arab evangélioma

Az Üdvözit

S gyermekségének arab evangélioma. 135 fürösszék és azután a tulajdon fiát, akit magával hozott, azzal a vizzel leöntötte és fia tüstént meggyógyult a poklosságától. Dicséretet és hálát zengve az Istennek mondá a fejedelem asszony: „Boldog az az anya, a ki tégedet szült, óh Jézus, a ki megtisztítod a testedről lefolyó vizzel azokat az embereket, a kik veled azonos természet részesei." Ezután nagyszerű ajándékokat hozott Mária asszonynak és nagy tisztességgel bocsátotta őt el. 19. fejezet. Azután egy másik városhoz érkeztek, amelyben éjjelezni akartak. Itt egy olyan emberhez tértek be, a ki éppen házasságra lépett, de mert meg volt babonázva, impotensnek bizonyult. Miután azt az éjjelt nála töltötték, erői feloldódtak. Mikor aztán hajnalban útra készültek, visszatartotta őket a férfi ós nagy vendégséget csapott nekik. 20. fejezet. Másnap útra keltek ós mikor egy másik városhoz közeledtek, három asszonyt láttak, akik könyezve jöttek egy sirtól. Mikor ezeket Mária asszony észrevette, azt mondta az útitársukká lett leánynak: — Kérdezd meg tőlük, mi a bajuk és hogy jutottak hozzá ? Mikor a lány megkérdezte őket, mit se feleltek, hanem viszont ők kérdezték: — Honnét ós hová igyekeztek? Lemont már a nap és alkonyodik. — Utasok vagyunk — felelte a leány — és szállást keresünk, ahol az éjjelt eltölthetjük. — Jertek velünk, mondák azok, és töltsétek nálunk az éjszakát. Követték őket s egy szép új ós gazdagon

fbútorozott házba tértek be. Tél volt és amikor a leány azoknak az asszonyoknak a szobájába benyitott, azok újra sirásban és zokogásban törtek ki. Előttük állt egy aranypokróccal beterített öszvér, akinek abrakot szórtak és akit csókolgattak és takarmánnyal etettek.