Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az Üdvözítő gyermekségének arab evangélioma

132Raffay Sándor. zaját hallva, a rablók bennünket hátrahagytak, úgyhogy mi most szerencsésen megszabadultunk? Feleié József: — Itt jön utánunk. 14. fejezet. Azután egy másik városba mentek, ahol egy ördöngös asszony volt, a kibe, mikor egyszer éjjel vizért kiment, a gonosz és nyughatatlan sátán belefészkelődött. Ez se ruházatot nem tűrt, se lakóhelyen maradni nem tudott s valahányszor láncokkal és szíjjakkal megkötözték, szétszaggatta azokat és meztelenül futott lakatlan helyekre s keresztutakon és sirdombok közt állva az embereket kövekkel hajigálta és övéinek nagy gondot okozott. Mikor ezt Mária asszony meglátta, megszánta, minek következtében tüstént elhagyta őt a sátán és egy ifjú alakjában elfutva távozott, mondván: — Jaj nekem, miattad oh Mária és a te fiad miatt. Igy gyógyult meg az az asszony az ő keresztjétől és a mikor öntudatra ébredt, pirult az ő meztelensége miatt s az emberek tekintetét kerülve ment az övéihez. Miután felöltözködött elbeszélte atyjának és rokonainak, a mi vele történt. Ezek, miután a város legelőkelőbbjei közé tartoztak Mária asszonyt és Józsefet a legmegtisztelőbb vendéglátásban részesítették. 15. fejezet. Másnap, miután útravalóval ellátták őket, elmentek azoktól és estére egy olyan városba érkeztek, ahol lakodalmat tartottak. A gonosz sátán munkája és a varázslók mesterkedése következtében azonban a menyasszony megnémult és mukkanni se tudott. Mikor Mária asszony az ő gyermekét az Úr Krisztust hordozva a városba bement, meglátta a néma menyasszony őt s kezét az Úr Krisztus felé tárta ki és azt magához vonva a keblére ölelte és többször megcsókolta, aztán hintázta őt és a keblére szorította. Tüstént megoldódott az ő nyelvének kötele, megnyíltak a fülei és magasztalta és dicsőitette az Istent, aki egészségét visszaadta. A város lakosai