Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)
Erdős József dr.-tól: A Jelenésekről való könyv
A Jelenésekről való könyv. 11 és jövőben. Az ellenséges sereg az Eufrátes mellől vonul fel és Megiddónál gyül egybe táborozásra, várva a döntő ütközetet (16 1 2_, 6). A hivők úgy szabadulnak meg a bűn fogságából, mint ahogy Izraél fiai az egyiptomi fogságból. Az egyiptomi tiz csapás ismétlődik és azoktól Krisztus óvja meg övéit, amint egykoron Jahve cselekedett a választott néppel. Mózes és Ilyés bűnbánatra serkentő szózatai visszhangoznak a lelki Izraél közepett is és a látható Jeruzsálem fenséges megdicsőülése az a mennyei otthon lesz, amelyben az elveszett édeni boldogságot ismét megnyerik, hogy zavartalanul örökké élvezzék az Úr megváltottai. Ily módon folytatódik és fejeződik be a látható theokratia a láthatatlan, de valósággal eljövendő eszményi theokratiában, az Isten országában. A typikus előadás körébe sorozhatók a sok, a kevés, a nagy és kicsiny, az egész és rész fogalmait szemléltető számjelzések is. Ami p. o. az isteni végzés szerint teljes egész, azt számbelileg héttel, a világmindenség gondolatát néggyel, a hatványozott többséget tízzel, az Isten gyülekezetét tizenkettővel, viszont a rövid időtartamot most tiz nappal, majd egy, vagy fél órával, kisebb részeket harmad, negyed, tizedrésszel jelez. A 6ö6 apokalyptikus számértéke (13 1 8) szintén a szerző célzatához mérten magyarázandó. Ezeket és a többi ilyen vonatkozású jelképeket és typusokat nem kell eszthetikai, költői, vagy szám- és mértani szempontból taglalni, mert hiszen az író előtt nem eszthetikai hatás, nem költői lendületesség, vagy számbeli pontosságra való törekvés, hanem egyedül szellemerkölcsi, lelki, belső építés elérése lebeg cél gyanánt. Tévesztett eljárás volna az is, ha a kánoni Apokalypsist az ókor költészeti remekeivel hasonlítaná össze valaki és ezen az alapon azt mondaná, hogy mivel benne sem formai tökély, sem bensőbb hangulat, sem mesteri ecsetelés nem fedezhető fel, tehát egészben véve nem egyéb, mint kalandozó észjárás, vagy botor rajongás torz szüleménye. Sőt ellenkezőleg: mi úgy mérlegeljük ezt a kánoni iratot, mint prófétai lélek megnyilatkozását, mint az isteni ihlet és az emberi szabad tevékenység fenséges összhangban való egyesülésének okmányát. Annakokáért hamisnak, fonáknak minősítünk minden olyan vállalkozást, melynek érdekében bárki is exegetikailag indokolatlan, avagy épen babonás, ábrándos, romboló értelmet kísérelne meg kimagyarázni a János Apokalypsiséből. c) Elvitázhatatlan tény, hogy e mü stylusa, ugyanazon szerző többi kánoni iratainak a nyelvezetétől egyben-másban eltérő jelenségeket tüntet fel, úgyde ennek az okát többféle körülményből lehet megmagyarázni. Elsőben is figyelembe kell vennünk, hogy János apostol az Apokalypsist, az evan-
