Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 10. évfolyam, 1912 (Budapest)

Imre Lajostól: Tanulmányok a skót nevelés történetéből

Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből. 113 emberek föllépte ezt mind jobban szűkítik, még oda nem jutnak, hogy a Westminsteri confessió visszatér a katholikus felfogáshoz, így szólván: „a katholikus egyház áll a válasz­tottak összes számából, láthatatlan, ez Krisztus teste, mátkája, teljessége; a látható egyház szintén katholikus, nem szorít­kozik egy nemzetre, mint a törvény alatt, s áll mindazokból, akik vallják az igaz vallást, az Isten országa, amelyen kivül nincs üdvösség ... ez néha többé, néha kevésbbó látható, mert tagjai néhol nem tiszták" . . . stb. Hamilton e zűrza­varos nyilatkozattal szemben a tiszta katholikus felfogást képviseli, mikor a látható és láthatatlan egyházat azonosítja. Az örök élet gondolata rejt érzéki vonásokat, mint abban a korban mindenütt rejtett, de Isten tiszta szemlélete és szeretete az örök élet legnagyobb és legmagasabb jellemvonása, s ezt Hamilton szépen ki is emeli. Mikor ide eljutottunk, hogy az ember, fölemeltetve bűn­bánatából az Isten kegyelme által, mely a hitben nyilvánul, átmegy egy szent és örökkévaló életre, következik annak fejtegetése, hogyan vagyunk képesek ezt a kegyelmet, s vele az üdvösséget megnyerni. Ezt a kegyelmet a sacramentu­mok közvetítik. A tipikus katholikus felfogás itt is át van törve. A sacramentumok nem minden subjectiv hozzájárulás nélkül közvetítnek, csak akkor, ha az illető hittel veszi őket föl. Kiemeli, hogy a hivő lelkét megszenteli, és pedig a Jé­zus érdeméből, a hitetlennek és bűnösnek egyszerűen nem használ a sacramentum. Jellemző, hogy a subjectiv oldal mindig igen élesen előtérbe nyomul, ami különösen abban a tényben látható, hogy az egyes sacramentumokat a hét fő­erénnyel hozza kapcsolatba. Az oltár sacramentumánál a transsubstantiatiót a kath. egyház értelmében ép azokkal a gondolatokkal adja elő, amint azt a tridenti zsinat véglege­sen megállapította. 1) A bűnbánatnál és absolutiónál a pap szerepe egészen egyházi felfogás, de a papszentelésnél már kiemeli a jó rend érdekét a papság statuálásának egyedüli indokául, mely gondolat pedig a protestáns irány legneveze­tesebb fegyvere volt az egyetemes papság eszméjének tár­gyalásában. A házasság felfogása is szellemi, bár új gondo­latokat nem tartalmaz; maga a reformáció ez időben erről nem fejtvén ki még meggyőződésót, Hamiltonnak sem volt alkalma és különös oka a tévtanok ellen harcolni. A sacra­mentumok egész tárgyalásán keresztülvonul a gondolat, hogy mindegyik külső jegye az Isten igéjének, belsőleg munkáló kegyelmének. Ez a munkálkodó kegyelem subjectiv életerővé, ') Milroy még megtalálja a kátéban az immaculata conceptio 1854-i értelmezését is, ez azonban aligha lehet több egyéni insinuácionál részéről. Story: Church of. Scotl. IV. köt. Milroy : Doctrine of. Ch. o. S. I. fj. Theul. Hzaklap X. évf. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom