Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az ál Máté

Az ál Máté. 71 dása: „Dicsérjétek az Urat ti földi sárkányok, sárkányok és minden mélységbeliek !" Maga a gyermek Jézus pedig előttük járkálva megparancsolta nekik, hogy egy embernek se ártsanak. Mária és József azonban nagyon félt, nehogy esetleg < megsértsék a sárkányok a gyermeket. Ezeknek azt mondta Jézus: — Ne féljetek, ne is gondoljátok, hogy gyermek vagyok, mert én mindig kész férfi voltam és vagyok és előttem az erdők összes vadjainak meg kell szelidülniök. 19. Fejezet. Szintúgy az oroszlánok és párducok is imádták őt, ós velük együtt vonultak a pusztában. Bárhova ment Mária ós József, előttük jártak, mutatták az útat és meghajtott fővel imádták Jézust. Mária pedig, mikor első nap látta körülöttük járni az oroszlánokat és a vadak más egyéb nemeit, nagyon megrémült. Kinek aztán a gyermek Jézus vidám képpel tekintve arcába, mondá: — Ne félj, anyám, mert ezek nem bántásodra, hanem kíséretedre siettek ide. S e mondással kiűzte a félelmet szivükből. Az oroszlánok hát ott mentek velük, együtt az ökrökkel, szamarakkal és a teherhordókkal, a melyek a szükségleteket hordták nekik, és nem tettek kárt egymásban, habár együtt voltak, hanem szépen összefértek a juhokkal és kosokkal, a melyeket Júdeából magukkal vittek ós megtartottak. Farkasok közt jártak és nem féltek s egyiköknek sem történt semmi bántódása. Akkor teljesült be, a mi a próféta által megmondatott: „Farkasok a bárányokkal legelnek, oroszlán és ökör együtt eszi majd a füvet." Ugyanis két ökör és egy szekér vitte a szükségeseket, s ezeket útjukban oroszlánok igazgatták. 20. Fejezet. Utazásuk harmadik napján történt pedig, bogy Mária eltikkadt a nap hevétől a pusztában, s megpillantva egy pálmafát, azt mondta Józsefnek: — Hadd pihenjek meg egy kissé az árnyékában.