Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az ál Máté

Az ál Máté. 63 az Úrnak. íme fény jő le az égből, hogy te benned lakozzék és általad majd az egész világra szétsugárzik. Harmadnap megint, mikor ujjaival a biboron dolgozgatott, egy ifjú lépett hozzá, a kinek a szépségét ki sem lehet beszélni. Láttára Mária elképedt és megremegett. Az azt mondta neki: — Ne félj Mária, kegyelembe jutottál Istennél: ime fogansz és királyt szülsz, a ki nemcsak a földön, hanem az égben is uralkodik és országol majd mindörökké. 10. Fejezet. Mig ezek történtek, addig József a tengermelléki Kapernaumban volt munkájával elfoglalva. Mert ács volt. Kilenc hónapig időzött ottan. Mikor hazatért, Máriát viselősnek találta. Egészen elrémült és szorongásában felkiáltott mondván: — Uram Isten, vedd el az én lelkemet, mert inkább halálra, mint életre vagyok én méltó! Akkor azok a szüzek, akik Máriával voltak, azt mondták neki: — Mit beszélsz, urunk József? Mi tudjuk, hogy férfi nem nyúlt hozzá, nem érintette őt; mi tudjuk, hogy épsége és szüzessége mocsoktalanúl megmaradt ő benne. Mert Isten őrizte őt, velünk együtt folyton imádkozott, vele naponként beszél az Úr angyala, naponként az angyal kezéből kapja táplálékát. Hogyan lehetne hát, hogy bármi bűn akadna ő benne!? De ha azt akarod, hogy a mi gyanúnkat kifejezzük, hát azt a terhességet nem okozhatta más, mint az Isten angyala. József pedig mondá: — Miért akartok félrevezetni, hogy elhigyjem, hogy az Isten angyala tette őt terhessé? Mert hisz megtörténhetik, hogy valaki az Isten angyalának mondotta magát és megcsalta őt. így szólva sírni kezdett és mondá: — Milyen arccal megyek majd az Isten templomába? Milyen szemmel nézek majd az Isten papjaira? Mit csináljak? Erre aztán azt gondolta el magában, hogy elrejtőzik, őt meg elbocsátja.