Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az ál Máté

62 Raffay Sándor. — Öreg vagyok, fiaim is vannak, miért adjátok hát nekem azt a leánykát! Akkor azt mondta neki Abiathár főpap : — Emlékezzél József, miként vesztek el Nathan, Abiron és Kóré, mert hogy az Isten kívánságát megvetették. így lenne veled is, ha azt, a mit az Isten parancsol neked, megvetnéd. — Nem vetem hát meg az Isten akaratát, mondá József, hanem őrizője leszek, mig az Isten akaratából meg nem tudhatom azt, hogy fiaim közül melyik teheti őt házastársává. Adjatok hát néhány szüzet az ő társai közül, a kikkel addig idejét eltöltse. Abiathár főpap erre így felelt: — Néhány szüzet adunk hát az ő vigasztalására, a míg a kitűzött nap be nem következik, a melyen őt elvedd, mert mással nem köthet házasságot. Akkor József más öt szűzzel együtt, hogy azok is József házában lakjanak, magához vette Máriát. Ezek a szüzek a következők voltak Rebeka, Zefora, Zsuzsanna, Abigél és Zahel. Ezeknek a főpapok selymet, jácintot, gyapotot, karmazsint, bíbort ós lent adtak. Egymásközt aztán sorsot vetettek, hogy ki melyiket csinálja s így esett, hogy Mária a bibort kapta az Úr templomának függönyéhez. Mikor ezt megkapta, azt mondták neki a szüzek: — Hogy csak a bíborra méltatott az Úr, ezzel azt akarja jelezni, hogy te vagy mindnyájunk közt a legcsekélyebb. S ezt mondva, tréfás kötődéssel a szüzek királynőjének kezdték őt mondogatni. De mialatt egymás között ezt tették, az Úr angyala jelent meg közöttük és mondá: — Ez a beszéd nem tréfa dolog, hanem a legigazabb jövendölés. Az angyal láttára és beszédére megrettentek és kérték Máriát, hogy legyen elnézéssel és könyörögjön értük. 9. Fejezet. Másnap, mikor Mária a pataknál állt, hogy a korsóját megmerítse, az Úrnak angyala jelent meg neki és mondá : — Boldog vagy Mária, mert méhedben lakást készítettél