Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az ál Máté

Az ál Máté. 57 tudván, mi történt, megrettentek, s azt hivén, hogy öngyilkosságot akart elkövetni, hozzá mentek s nagy nehezen felemelték a földről. Mikor ezeknek elbeszélte, mit látott, nagy bámulattal és álmélkodással nógatták őt, hogy haladéktalanul teljesítse az angyal parancsát és tüstént térjen vissza a feleségéhez. Mig azonban Joáhim szivében azt hánytorgatta, hogy visszatérjen-e, álomba merült, s ime az Úr angyala, aki neki ébren megjelent, álomban is megjelent, mondván: — Én vagyok az az angyal, akit őriződül adott az Isten, szállj le haladéktalanul és térj vissza Annához, mert azok a jó cselekedetek, amelyeket te és feleséged Anna végeztetek, a magasságos előtt ismeretesek és olyan utód adatott nektek, a milyen kezdettől fogva sem a prófétáknak, sem a szenteknek nem volt s nem is lesz. És lőn, hogy a mikor Joáhim az álomból felébredt, magához hívta pásztorait és elmondta nekik az álmát. Do azok kérve-kérték urukat ós azt mondták neki: — Vigyázz, hogy az Isten angyalát valamikép meg ne vessed, hanem sietve kerekedjünk fel és lassanként legeltetve menjünk le. Mikor már harminc napja mentek és közel értek, Annának imádság közben megjelent az Úrnak angyala mondván: — Eredj le az u. n. aranykapuhoz, menj a férjed elé, mert ma hozzád jön. Erre az szolgálóival együtt hamarosan lefutott ós épen a kapuban állva, imádkozni kezdett. És a mikor már sokáig várakozott és a hosszas várakozásban kimerült, felemelve a szemeit, látta jönni Joáhimot az ő nyájaival és hozzáfutva Anna a nyakába esett, hálát adva Istennek e szavakkal: — Özvegy voltam, de már nem vagyok az; meddő voltam s ime már fogantam. És nagy áldomást csaptak az összes szomszédaikkal és ismerőseikkel úgy, hogy Izrael egész tartománya ezen a hiren örvendezett. 4. Fejezet. Ezután kilenc hónap elteltével Anna leánykát szült és Máriának nevezte azt el. Mikor már harmadik éve szoptatta őt, egyszer Joáhim meg a felesége Anna elment az Úrnak