Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Raffay Sándortól: Az ál Máté
54 Raffay Sándor. 1. Fejezet. Abban az időben volt Jerusálemben egy Júda törzséből való Joáhim nevű ember: Ez a tulajdon juhainak a pásztora volt, félve Istent a maga egyszerűségében és kegyességében. Mi gondja se volt a nyájain kivül, a melyeknek gyümölcsével minden istenfélőt segített, a mennyiben Isten félelmében és ismeretében járva kettős áldozatot hozott, egyet a küzködők javára, egyet meg azoknak, akik azokat szolgálták. így hát a bárányokból csakúgy, mint a juhokból ós a gyapjúból, valamint mindennemű vagyonából amit csak sajátjának mondhatott, három részt különített el: egyet adott az özvegyeknek, árváknak, utasoknak és a szegényeknek; a másik részt azoknak, kik az Istent szolgálták ; a harmadik részt pedig magának és a saját egész házának tartotta fenn. Mivelhogy pedig ezt tette, az Isten megsokszorozta az ő nyájait úgy, hogy Izrael népe között nem volt neki mása. Ezt pedig már a tizenötödik életévétől igy kezdte cselekedni. Mikor aztán húsz esztendős lett, feleségül vette Izahárnak a lányát Annát, a maga törzséből, vagyis a Dávid nemzetségéből. Már húsz esztendőn át élt vele együtt a nélkül, hogy tőle akár fiút, akár leányt kapott volna. 2. Fejezet. Történt egyszer, hogy az ünnep napjain Joáhim is azok között állott, akik az Urnák égő áldozatot szolgáltattak, készen tartva ajándékait az Úr szine előtt. Ekkor a templomnak Ruben nevű jegyzője hozzálépve azt mondta neki: — Nem szabad neked az Isten szentségeit kezelők között tartózkodnod, mert téged nem áldott meg az Isten annyira, hogy utódot adjon neked Izráelben. így megszégyenítetve a nép előtt, sírva távozott el az Űr templomából s nem tért vissza otthonába, hanem elment a barmaihoz s pásztorait nagy messzire a hegyek közé vezette úgy, hogy felesége Anna, öt hónapon át semmi hírt se tudott róla kapni. Akkor Anna sírva monda az δ imádságában Uram, Izráelnak erős Istene, ha már fiakat sem adtál én nekem, miért veszed el tőlem még a férjemet is? Hiszen lám már
