Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Törteli Lajostól: Prolegomena az ószövetségből származó s az új-szövetségben található idézetek viszonyához
2 Törteli Lajos. pontatlanságot és szabálytalanságot, kénytelen engedményeket tenni: (Epistola 57 ad Pammachium) „Ex qnibus universis perspicuum est, Apostolos et Evangelistas in interpretatione veterum Scripturarum sensum quaesisse, non verba: nec magnopere de ordine sermonibusque curasse, dum intellectui res pateret." Elismeri, hogy az apostolok olykor csupán emlékezetből idéztek, Mikeas 5, 2-höz irt kommentárjában: . . . „in omnibus paene testimoniis quae de Vetere Testaments sumuntur, istius modi esse errorem, ut aut ordo mutetur, aut verba, et interdum sensus quoque diversus sit vei Apostolis velEvangelistis non ex libro carpentibus testimonia, sed memoriae credentibus, quae nonnunquam fallitur." . . . Pál apostolt pedig egyenesen artifexnek, prudensnek s dissimulatornak nevezi idézeteiért. Augustinas, Luther, Calovius, általában a lutheri theologusok, az idézeteknek specifikus keresztyén értelmet tulajdonítottak, mint amelyet már maga az Ószövetség is célzott; Clemens Alexandrinus, Origenes, Eusebius, Hilarius, Ambrosius és a legtöbb református theologus: Zwingli, 1) Bucer, Cocceius stb. az idézetek kettős értelmet fogadták el; a harmadik irányzat, melyet eredetileg Chrysosthomus és Theodoretus képviseltek, majd az egyik, majd a másik magyarázathoz csatlakozott. S mig Aquinoi Tamás és Bonaventura koruk többféle irásértelmezése mellett is az Ószövetség betűszerinti értelmezésének előnyt adtak, addig Calvin számos idézetre nézve akként nyilatkozik, hogy azokat az evangélisták és az apostolok nem tekintették prófétai jövendöléseknek, mert azok a régi mondások arra voltak csupán hivatva, hogy saját gondolataiknak ünnepélyes színezetet kölcsönözzenek. Ezen az állásponton állott Grotius és Wettstein is. Mellőzve J. Lightfoot, Scliöttgen és Meuschen különben értékes megjegyzéseit az egyes helyekhez, mint az első beható munkát a reformatió korából Franciscus Juniusét említjük meg. (Sacrorum parallelorum libri tres, Heidelb. 1588.) Az első könyvben az evangéliumok, a másodikban Pál, a harmadikban a Zsidókhoz irott levél idézeteivel foglalkozik, a többi iratokat az Appendixben tárgyalja. Nagy tudással megírt munka, értéke azonban még sincs, mert mesterkélt és erőszakos magyarázataival lehetetlent akar bizonyítani, hogy t. i. az újszövetségi idézetek és az ószövetségi eredeti helyek között semmi eltérés nincs. J. Drusius (Parallela sacra. Franeker 1594.). Az idézetekkel röviden foglalkozik s arra az eredményre jut Mt. 27, 4 6-nál, hogy nemcsak ez a hely, hanem „pleraque testimonia V. T. ') Commentárjában Mt. 2, 8-höz : (idézve Vollmernél) „ . . . omnia, quae in Vetere Testamento etiam vere sunt gesta, in figura tamen contigerunt et figuráé fuerunt; in Christo omnia consummuntur et vere implentur."
