Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Zoványi Jenőtől: A protestantizmus fogalma és lényege

40 Zoványi Jenő. czélja ennek az erélyes eljárásnak, hogy az illetők ne foglalkozzanak többé galambárulással és pénzváltással, hanem csak az, hogy kívül végezzék a templomon. Az emberi természetnek végül ősi és örökkévaló tulajdonsága egyfelől az, hogy nincs csak két egyén sem, akik testileg és lelkileg, külső és belső tulajdonságok mennyisége ós minősége tekintetében tökéletesen egyformák volnának, — másfelől az, hogy minden egyes embernek óráról-órára szakadatlanul változik ugy a testi súlya ós alkata, mint a lelki tartalma és értéke. Minő jogon követelhetné hát akárki, hogy az ő képére idomuljanak át embertársai akár testileg, akár lelkileg? Kívánsága mindkét irányban lehetetlenség és embertelenség volna. És micsoda, jogon volna az is követelhető', hogy egy-egy régen elhunyt ember véleménye irányítsa egész tömegek lelki világát, még pedig olyan mértékben, hogy az soha egy-egy egész életen át módosulásnak se legyen alávetve? Ez ellen egyiránt tiltakozik a józan értelem ós istenfiusági egyenlőség, mely záloga egyúttal a mindenkit megillető szabadságnak ős köteléke a kölcsönös tesvériségnek. Ez alól az egyetemes szabály alól — mint lelki tulajdonság — nem tehet kivételt a vallás és a hitbeli meggyőződés sem, mely ugyanugy nem lehet tökéletesen egyöntetű csak két embernél sem, és semmiesetre, sem állandó minden apró részletében egyetlen-egynél sem. Épen mint p. o. a politikai életben, ahol ennélfogva természet-ellenesnek és a parlamentáris rendszert egész mivoltából kiforgatónak tartom a pártszervezetet, mely mig békóba veri a pártkötelékbe tartozók gondolkozását, addig a priori fölöslegessé is teszi részökről ezt a fáradságot, csupán egyes kiválasztottak hivatásává téve a fejtörést, a többieknek meg egyedül a hozzájárulás jogát tartván fenn. Milyen más képe volna az egész politikai életnek, ha egyetlenegy klubban találkoznának a törvényhozók, és ugy itt, mint az országgyűlésen mindenki minden mástól függetlenül, szabadon nyilváníthatná elmélkedései és tanulmányai eredményét, az ilyképen soha nem meddő vita végén pedig kiki a maga belátása szerint adná szavazatát. Egy jó kormány így is megkapná rendesen a többséget, s az volna mellette a legékesebben szóló bizonyság, ha az összes pro és contra érvek felvonulása ős mérlegelése után, pártkényszer nélkül, az egyesek szabad szavazatával jutna diadalhoz. Az egyéniség elve a folytonos fejlődésnek és igy a protestantismusnak egyedül illetékes alapja. Ennek tiszteletben tartása folytonos kötelessége a protestáns egyháznak, ha élni akar és ha be akarja hivatását tölteni a Krisztus valódi vallásának terjesztése és az emberiség művelődése