Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Szlávik Mátyás dr.-tól: Buddha, Mohamed és Krisztus

Buddha, Mohamed és Krisztus. 307 kinek erkölcstana utólérhetetlen isteni fenségben trónol a buddhismus és a inuhamedanismus tökéletlen emberi alkotásai fölött. A keresztyén ethikának gyökerei az isten hozzánk való szeretetében rejlenek, épazért erkölcsi ideálja nem a személyiség megsemmisülése, hanem az istenfiuság folytonos életvalósulása. S aztán, a mint vallásunk legfőbb java az istennek személyes akarata, épannyira személyiségi ideálunk isteni bizonysága Jézus Krisztus, mint az erkölcsi tökéletesség istenileg kijelentett példányképe. Ez erkölcsi életideál tehát nem theoria, hanem istenileg kijelentett valóság a Krisztusban, s épazért személyesen tapasztalható a szivekben. Ilyen ideált Buddha vagy Mohamed nem ismer. S a mire nekünk keresztyéneknek az erkölcsi életideál megvalósításában szükségünk van, az nem más, mint tiszta érzület ós benső élet a Krisztusban. A buddhizmus és az izlám ezt nem ismeri azért, mivel bűntudatot és az abból való megtérést nem ismeri. Az erkölcsi törvénynek az akaratba való fölvétele teszi a keresztyén ember szabadságát a törvénnyel szemben. S mig a buddhizmus önzetlenséget és érzéketlenséget hirdet s a muhamedanizmus mindannak az ellenkezőjót a szeretettel szemben, addig a keresztyénség épen e szeretetet teszi az erkölcsiség legfőbb törvényévé. S ez a szeretet a keresztyénsógben a sziveket és az egész világot teljesen átalakító életerő és hatalom s ez oldaláról szociális téren a legfőbb humanitás megvalósítása. Humanizmusa egyúttal az ő universalizmusának a bizonyítéka, a melyet Mohamed tüze és vasa dacára sem ismer. Egyedül a keresztyénség a szeretet vallása s az isten iránti szeretet forrása az emberszeretetnek. Minden erkölcsi akaratelhatározás tehát vallásilag van fundamentálva s minden vallásos érzésnek az akarat életében kell tettlegesülnie. Vallásos érzés és erkölcsi cselekedet egyedül a keresztyénsógben jelenik meg a maga egységében. S a mint a ker. erkölcsi szellem az egyéni, ugy alakítja át a társas közösségi életet, is a maga egész teljességében. Ott is a szeretet a mindeneket éltető és átalakító erő és hatalom. A keresztyénség erkölcsi közösséggé avatta a házasságot, a családi és állami életet, és mert az egész személyiség kiépítését célozza, hathatós fejlesztője lett az élettelen buddhizmussal s a merev formákhoz kötött izlámmal szemben a tudománynak és a művészeteknek. így, teszem azt, theol. tudományról csakis a keresztyénsógben lehet szó. S a keresztyénség erkölcsi erejének ós magasztos fönségének bizonyítéka az is, hogy nemcsak a szellemi, hanem a tisztességes testi munkát is megnemesitette. S mindez azért van, mert világosság, szeretet és élet a keresztyénség lényege, mig ezzel szemben csendesen ható méreg a buddhizmus és 21*