Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Szlávik Mátyás dr.-tól: Buddha, Mohamed és Krisztus

Buddha, Mohamed és Krisztus. A „Protestáns Szemle" hasábjain foglalkoztam Falke hasoncimű munkája alapján (1908), mely kisebb kivonatos formában ujabban Kiss Béla ev. lelkész fordításában magyarul is megjelent, a három világvallásalapitónak személyiségével, mindenütt hiven föltüntetve azok rokon és eltérő élet- és jellemvonásait. De nagyon érdekes és tanulságos ugyancsak Falke művének 2-ik kötete alapján Buddha, Mohamed ós Krisztus vallásos rendszereinek összehasonlítása is az istenről, a világról, az emberről ós a bűnről, a megváltásról, az istentiszteleti ós vallásos közösségi életről s az erkölcsiségről szóló jellegzetes felfogásuk tekintetében. Hálás és tanulságos feladat a vallástörténeti összehasonlítás. Nézzük csak egyenként e felfogásokat. Valamely vallásnak értéke alapitójának az emberi lélekre gyakorolt vallásos erkölcsi befolyásától függ. Vallástörténeti alapon könnyű kimutatnunk, hogy egyedül a Jézus Krisztus az élő istennek egyszülött fia s a kijelentés valódi hirdetője ós hordozója. Fundamentoma pedig az istenről szóló tana. A buddhizmusban hiába keressük az alapot, mert a személyes istenben való hitet mindenütt visszautasítja. A dolgok ősalapját és célját a semmiben látja. Egy isten ós természet nélküli atheizmus az ő vallása. A semmi a dolgok kezdete és végezete. A buddhizmus dogmatikája és logikája csakis a causalitás, az okok és okozatok -láncolatának világtörvónyót ismeri. Ez határozza meg vallásos felfogását és ethikáját egyaránt. Az erkölcsi világban ez a causalitás a karma, mint természeti szükségesség és kényszerűség. Ε változatlan kényszerűség mellett a személyes istennek kegyelméről vagy csodatevő hatásáról s az embernél az imáról szó sem lehet. Az egyedüli positivum az önmagába való elmerülés s a világ fájdalmáról s az attól való megváltásról szóló elmélkedés. — Ezzel szemben az izlám istenhite szolid vallásos alapnak mondható. A személyes istenben vetett hit Mohamed vallásos lelkének legbiztosabb és legszilárdabb alapja. Alláh-ja a Jehova isten, s itt beteges képzelődéssel hitt az ő kijelentéseiben. Még nevét is a zsidóságtól kölcsönözte s annak tulajdonságai között inkább physikai,