Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Sebestyén Jenőtől: A protestantizmus fogalma és lényege
A protestantizmus fogalma és lényege. 291 egyházakká azért szerveződtek, mert a Krisztusban való közösség mellett a közösen vallott elvek erőteljes fejlesztését, és érvényesítését is akarják és mindez teljesen szabadakaratból történik, akkor világos, hogy e közösségekben nem élhetnek olyanok, akik esetleg homlokegyenest ellenkező elveket vallanak. Mert ezek az egyházakká alakult protestáns keresztyén közösségek már nem protestálókból állanak többé, akik a közös ellenség: a róm. katholicismus ellen a pillanat hatása alatt mintegy koalícióba verődtek össze. Hanem első sorban is keresztyének, akiknek fejlett, rendszerezett hittartalmuk s leszűrt igazságaik vannak, amelyekhez mint létföltételhez ragaszkodnak. Egy bizonyos fokú exclusivitas tehát itt is érvényesül. De hát hol nem az életben? Mindenütt ahol elvek szerint csoportosulnak az emberek! S csodálatos ! azt, hogy egy apa vallásos szellemben akarván nevelni a gyermekeit, fölmond egy atheista nevelőnek, természetesnek találják az emberek. De azt, hogy egy évszázados kálvinista, határozottan a református keresztyén szellemat ápolni akaró egyház figyelmezteti egy nevelőjét, elveinek az egyház elveivel való összeférhetetlenségére: sérelemnek minősitik. Pedig e3 csak akkor lehetne elfogadható, ha Magyarországon valami jelleg, szin ós arculat nélkül való „protestántizmus" lenne, mindenféle elv és meggyőződés nélkül. Vagy pedig csak úgy, ha az állam egyszer mindenféle különös kikötés nélkül egy állami egyetemre nevezne ki valakit theol. tanárnak s feljogosítaná, hogy a ,,vallástudományok" cégére alatt, tetszés szerint hirdessen bármiféle pogány vagy keresztyén elvet, vagy vallási spekulációt. De még egyéb vádjai is vannak Zoványinak. Többek közt az, hogy mi valami különös elszántsággal hirdetjük elveinket, megyőződésünket s azt egyedülüdvözítő igazságoknak vagyunk hajlandók tekinteni. Micsoda szüklátkörüsóy; kell mindehez Zoványi szerint! Hát hogyan merünk mi valamit határozottan hinni és állítani, hogy az„az igazság? Hogyan merjük pl. még az életünket is feláldozni hitünkért, s általában a keresztyén vallás egyes igazságaiért? Nem, nekünk nem szabad semmit sem egészen ós teljes bizonyossággal hinni, mivel semmit sem tudunk biztosan! Mert ,,ha igazság az én véleményem" — mondja Zoványi — „majd kiderül talán egyszer; de ha az derülne ki, hogy nem az, és én mégis csalatkozhatatlannak tartottam volna magamat és elfojtani próbáltam volna az ellenkező véleményt: oh! beh nagy gyalázat mocskolná be emlékemet az utókor előtt." Oh, micsoda vértelen filozófia ez! Nem egyéb mint az agnoszticismus proklamálása a theológiában is, vagy inkább az apathia, a gyenge hit theologiája. Oh vájjon teremtett-e valaha az ily felfogás martirokat, adott-e bizonyosságot a 20*
