Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)
Ravasz László dr.-tól: A középkori igehirdetés
274 Dr. Ravasz László. több a semminél; végül az a fantasztikus metaphysika, amely ennek a lázálmokból szőtt világnak a törvényeit adja elő: mind arra vallanak, hogy az a mysticizmus, amely lényegének végső következményeit levonja, önmagát teszi lehetetlenné, mert pantheizmusba, ha ugyan nem „vallásos atheizmus"-ba visz. Ez irány egészségtelen voltát misem bizonyítja jobban, mint az, hogy Tauler egyik kortársának feljegyzése szerint, a Tauler prédikációjának hatása alatt apácák sőt férfiak is holtan estek össze. 1) Ezen mit sem változtat már az, hogy a nagy mystikusok egyénileg önfeláldozó és mégis boldog emberek voltak, valamint az sem, hogy a nyelv kezükben a sok finom árnyalat, alig leírható érzés, változatos, halvány színek és nem álmodott fokozások kifejezni akarása közben meggazdagodott és kimélyült. c) A skolasztikasok. Amint a pápaság a katholikus egyháznak a társadalmi, politikai téren való uralomra jutását jelenté; amint a szerzetesség ugyan ezt az uralomra jutást célozta a vallás erkölcsi síkban: ugy a skolasztika is ugyanezt volt hivatva megcselekedni a tudományban. A készen kialakult dogmákat, az egyház absolut tekintélye mellett hozott határozatokat, intézkedéseket az aristotelesi filozófia segítségével egy hatalmas rendszerbe akarták összefoglalni és az ész örök törvényei szerint megbizonyítva, mint legfőbb, sőt egyetlen tudományt a szellemi élet betetőzőjeüí, isteni foglalatául tekinteni. Ezt a szellemi erőfeszítést, melynek csodálatos eredménye a skolasztika, különösen az jellemzi, hogy tisztán formális volt; vagyis az igazságot az egyház tudatában készen megtalálta és azt csupán rendszerezni kivánta az aristotelesi logika törvényei szerint, e filozófiának fogalmaiban. Tehát az egész világképet ugy szerkeztették meg, hogy — mint Aquinói Tamás mondá — subserviat fidei vagyis, hogy a katholikus dogmatika szükségképeniségét és ésszerűségét igazolja. Titáni feladat volt, de megoldották: Augustinust átirták Aristotelesbe. Azonban ez csak addig volt lehetséges, amig az egyházi tan racionalitása megmenthető volt; ámde ez már a 13. századtól kezdve megszűnt, mert az egyházi dogmák alakulásában nem azok történeti előállásának logikája, hanem az egyház ad hoc érdekei döntöttek, ennélfogva az egyházi dogma irrationalis, részeiben egymásnak ós az észnek ellenmondó lőn. A kijelentés feldolgozásában nem érvényesült a logika, hanem teljesen az ') Rathe i. m. 250 sk.
