Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Ravasz László dr.-tól: A középkori igehirdetés

A középkori igehirdetés.') Összefoglalva azokat az eredményeket, amelyeket az igehirdetés fejlődése a középkorig felmutat, megállapíthatjuk, hogy elválik egymástól a tételes beszéd és a homilia fogalma. A tételes beszéd azonban még nem az igazi synthetikus forma, mert nagyrészt a tárgy fogalmának az elemzéséből áll; a homilia pedig még nem egységes, mert rendesen a versenkint magyarázott textus tartja össze ós nem valami logikai egység. Az Íráshoz való ragaszkodásuk görcsös, de egészen külsőleges; az allegoriai magyarázat az írástól inkább eltávolít, mint összekapcsol vele. A rhetorika felhasználásával csak a görög szónoklat fénykorában találkozunk, amikor az a meggyőződés élt a lelkekben, hogy a beszéd az egyetlen eszköz a keresztyénségben rejlő isteni igazságok teljes és tiszta kifejezésére, viszont a beszédnek egyedüli méltó tárgya a keresztyénség. Ε kor előtt ós után tüntetnek a szónokok a görög rhetorika ellen, bár mindnyájan hatása alatt állanak. Művészi érzék — általában — a bevezetés megalkotásában nyilvánul, mig a befejezés rendesen liturgiái forma: valamely doxologia. Augustinus azonban már a textusból indul ki és a befejezésre tartja szónoki leleményét, beszédeinek ezt a részét szokta a legnagyobb gonddal elkészíteni. — És most vizsgáljuk a fejlődés egyik hatalmas ós nohezen áttekinthető korszakát: a középkort. * * * Akik a keresztyénségnek csupán kiváló szellemeit ismerik, még nem ismerik a keresztyénségnek a történetét. Az ókori keresztyénség átvette az antik világnézetet, ez a tétel nem csak azt jelenti, hogy a platonizmus Augustinusban sajátos módon ujhodott meg, hanem azt is, hogy a megkeresztelt tömeg magával hozta eddigi népies hitét. Keresztyénné lett a világ, de a keresztyénség pogánnyá. Mióta Chlodvig megkeresztelkedett, a polgárosodás sine qua non') Szerzőnek „A gyülekezeti igehirdetés elmélete" c. művének 1. részéből ..Az igehirdetés elméletének és gyakorlatának történelmi főirányai" c. fej zetéből a 6. §.