Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 9. évfolyam, 1911 (Budapest)

Lapszemle - Törteli Lajostól: Zeitschrift f. d. neutestl. Wissenschaft und d. Kunde des Urchristentums

Lapszemle. Zeitschrift für die neutest. Wissenschaft und die Kunde des Urchristentums. D. Erwin Preuschen. Glessen 1911. Harnack-Heft. Ebben az évben az egész protestáns theol. világ megünnepelte a kiváló tudósnak, az ó'skeresztyénség legalaposabb ismerőjének, Harnack Adolf berlini egyetemi tanárnak 60. születésnapját. Jelen tartalmas füzet is neki van ajánlva, benne a következő német nyelvű értekezések olvashatók: Die täglichen Gebetsstunden im Judentum und Urchristentum. Von 0. Holtamann in Glessen. A zsidók régi szokás szerint háromszor imádkoztak napjában s a rendes imádság mindháromszor a Schmone Esre volt. A „Schma"-nak mint hitvallásnak a szokásos imádságtól függetlenül való elmondása reggel és este Philo tanúskodása alapján a 40-es évek előtt még ismeretlen volt az alexandriai zsidók előtt, szokássá Palaestinában vált a 30—50 évek között, amint Josephusból megállapítható s innen terjedt el lassan a diasporában is. A Mischna idejében ez a hitvallás imádsággal is bővült. Holtzmann Drewssel tartva s a Schürerrel ellentétben az imádkozás időpontját nem reggelre, délutánra és estére teszi, hanem a reggeli áldozat, a déli áldozati munka megkezdésének s az estvóli áldozatnak idejére. A zsidó szokásnak megfelelően a keresztyének is háromszor imádkoztak, még pedig Tertullian és a Szentírás tanúbizonysága szerint 3, 6 és 9 órakor, vagyis a mi időszámításunkban reggel 9, délben 12 és délután 3 órakor. Harnack azt véli, hogy mindháromszor a Miatyánkot mondották el, Holtzmann azonban kimutatja, hogy a reggeli és esti imádság nem lehetett a Miatyánk. Ugyancsak Tertullian szerint a keresztyének is mondottak naponként valamely hitvallást függetlenül a rendes imádságoktól. A jeruzsálemi templom elpusztulása után a zsidók imádkozási ideje megváltozott, a keresztyének azonban megmaradtak a 3—6—9, azaz 9—12 és d. u. 3 órai idő mellett. Die Oden Salomes. Von S. Α. Fries in Stockholm. Az angol Harris által nem rég feltalált „Salamon ódái" egymás után szólaltatják meg a legkülönbözőbb szempontból a theologusokat ezen folyóirat hasábjain is. Fries a szerzőség kérdésével foglalkozik s Harnackkal és Spittával polemizálva arra a meggyőződésre jut, hogy e dalok nem zsidó, de ker. montanista talajon keletkeztek